A szebeni muzsikusok

A szebeni muzsikusok
[Total: 0    Average: 0/5]

Volt egyszer egy szegény ember, annak meg egy szamara. Avval hordta a malomba a búzát. Megöregedett a szamár, s mikor már nem bírta a terhet, föltette magában, hogy elszegődik muzsikusnak. Egyik reggel elbúcsúzott a kapufélfától, elindult.

Amint mendegélt, szembetalálkozott egy kutyával, s kérdezte:

– Hová, hová, Talpas koma? Talán csak nem hírt viszel valakinek?

– Nem hírt viszek, hanem annyira megöregedtem, nem érem el a nyulat, agyon akar ütni a gazdám. Nem tudom, mi lesz velem, éhen veszek.

– Egyet se búsulj! Gyere velem Szebenbe, megyek muzsikusnak.

Továbbmentek, mendegéltek, találkoztak egy macskával.

– Hová, hová, Körmös koma?

– Megyek világgá. Dézsmáltam az asszonyom húsából, muszáj világgá mennem.

– Gyere velünk, Körmös koma! Mi Szebenbe megyünk muzsikusnak.

Délután egy kocsmához értek, egy kakas kukorékolt ott a kapufélfán. Kérdi tőle a szamár:

– Ugyan mért erőlködsz annyira, te százfeleségű török basa?

– Vendégek érkeztek, és az asszonyom le akar vágni vacsorára, hát kukorékolok, amíg tehetem.

– Csak nem estél a fejed lágyára? Csak nem hagyod magad?

– Hát mit tegyek?

– Gyere velünk muzsikusnak!

Mind a négyen elindultak. Útközben eleseteledtek, a megpihentek egy fa alatt. A szamár lefeküdt a tövébe, a kutya arrébb valamivel, a macska fölmászott a közepébe, a kakas meg a legtetejébe repült. Mikor ott megült, széjjelnézett, villágosságot látott a közelben.

Elindultak a világosság felé. Mikor odaértek, zsiványokat találtak. Azok éppen rengeteg ennivalóból lakmároztak.

– Halljátok, komák! Valami világosságot látok.

– Menjünk oda, hátha adnak szállást.

– Hogyan juthatunk be? – kérdezte a macska.

– Tudjátok mit? – momdta a szamár. – Én a két első lábamat ráteszem az ablak párkányára. A kutya üljön a hátamra, a macska a kutya hátára, a macska hátára szálljon a kakas, és ki hogy tud, kiabáljon.

Úgy is csináltak. A zsiványok erősen megijedtek, és kifutottak a házból. Erre ők bevonultak. Jóllaktak, mindegyik feküdni készült. A szamár a szemétdombra, a kutya a konyhaküszöbre, a macska a tűzhelyre, a kakas a ház tetejére.

Tanakodtak a zsiványok, ki menjen a házba. Vállalkozott az egyik. Bement a padlásajtón, a tűzhely felől két kerek világosságot látott, és a macska az arcába kapott. A konyhaküszöbön lábába harapott a kutya. Ahogy a szemétdombhoz ért, a szamár jó nagyot rúgott rajta. A kakas a háztetőn kukorékolt. Visszament a zsivány a társaihoz és azt mondta:

– A tűzhelyen valami kerek világosság belekapott az arcomba, a konyhaküszöbön belém szúrtak egy tűt, a szemétdombnál valaki jól hátba vágott egy nagy furkósbottal, a ház tetején ül a bíró és azt kiáltja: Hozzátok ide a zsiványt, hadd kaparjam ki a szemét!

A zsiványok nagyon megijedtek, és otthagyták a tanyájukat a rengeteg ennivalóval.

A szamár, a kutya, a macska, a kakas jól éltek aztán, nem kellett szolgálniuk senkinek. Ettek-ittak, talán most is élnek, ha meg nem haltak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük