Az első napon még nem kellett iskolába járni, csak éppen odamenni, és azt tudtam volna egyedül is, mégis mindenki elkísért. Az iskolaudvarban nekem volt a legjobb helyem, mert én az első sorban ültem, pedig nem is vettem előre jegyet. Az első sorból nagyon jól lehetett látni mindent, amit énekeltek meg szavaltak, és azt is, amit az igazgatóbácsibeszélt.
Csak azért kellett hátra fordulnom, hogy azt is lássam, amit mögöttem a nagyobb gyerekek beszélnek. Az igazgató bácsi úgy örült nekünk, elsősöknek, hogy csuda, és azt mondta, hogy majd mi megostromoljuk és bevesszük a tudás várát .
Kár, hogy nem szólt előbb az igazgató bácsi, hogy ennyire vár minket, mert én ráértem nyáron, és jó lettem volna hamarabb is.(e akárhogy figyeltem az igazgató bácsira, nem láttam, hogy a tanév mikor nyílt meg, pedig előtte még szólt is, hogy most fogja megnyitni.
Az ünnepély után kaptunk ajándékba sok ceruzát és színes papírt meg egy tanítónénit, aki azt mondta, hogy ő lesz a mi második anyukánk. Féltem, hogy az én anyukám nem örül neki, hogy ezentúl ketten lesznek, de mégis örült, mert azt mondta, hogy egyedül úgyse bír velem
