Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy farkas, egy róka, meg egy nyúl. Versenyeztek, ki tud nagyobbat ugrani.
– Ugorjunk árkot! – mondta a róka.
Hosszú, széles árok volt az erdő szélén.
Odaállt a róka az árok partjára, és így szólt:
– Hosszú lábam, rövid fülem, lompos farkam, hopp! De nagy ez az árok! – zsupsz, már bele is esett.
Utána a nyúl ugrott.
– Hosszú lábam, hosszú fülem, suta farkam, hopp! De nagy ez az árok! -ügyesen átugrotta, futott tovább, mintha puskából lőtték volna ki.
Utoljára ugrott a farkas.
– Hosszú lábam, hosszú fülem, hosszú farkam, hopp! De nagy ez az árok! – odapottyant ő is a róka mellé.
Mély volt az árok, nem tudtak kijönni. Már nagyon éhesek voltak.
– Ide hallgass! – szólt a róka. – Ha segítesz kimászni, kihúzlak téged is.
– Jó lesz biz az – állt rá a farkas.
A hátulsó lábaira ágaskodott, a róka felkapaszkodott a hátára, és egy ugrással kinn termett az árok szélén.
Úgy elszaladt, hátra sem nézett.
Még most is várja a farkas a rókát, ha azóta meg nem unta.