A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit.
Egyszer csak boldogan kiáltott fel:
– Hohó! Két répát találtam!
Csak az egyik répát ette meg. A másik megmaradt.
Azt gondolta a nyuszi:
„Az őzikének bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!” Szaladt a nyuszi az őzike házához, de az őzike nem volt otthon. Otthagyta hát a nyuszi a répát. Az őzike azért nem volt otthon, mert ő is éppen eleség után járt. Talált is ennivalót, és örömmel vitte haza. Amikor visszatért a házába, meglátta a répát, és nagyon elcsodálkozott:
– Hát ez hogy került ide?
Az jutott eszébe:
– A nyuszinak bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!
Szaladt az őzike a nyuszi házához. A nyuszi azonban már jóllakott, és aludt édesen. Az őzike nem akarta föl kelteni a nyuszit, letette hát a répát, és elment. Fölébredt a nyuszi, s nagyra nyitotta a szemét csodálkozásában:
– Ejnye, visszakerült a répa! Nohát! – gondolkozott egy keveset, aztán elmosolyodott.
– Milyen jó az én barátom!