A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit.
Egyszer csak boldogan kiáltott fel:

– Hohó! Két répát találtam!

Csak az egyik répát ette meg. A másik megmaradt.

Azt gondolta a nyuszi:
„Az őzikének bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!” Szaladt a nyuszi az őzike házához, de az őzike nem volt otthon.  Otthagyta hát a nyuszi a répát. Az őzike azért nem volt otthon, mert ő is éppen eleség után járt.  Talált is ennivalót, és örömmel vitte haza. Amikor visszatért a házába, meglátta a répát, és nagyon elcsodálkozott:

– Hát ez hogy került ide?

Az jutott eszébe:

– A nyuszinak bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!

Szaladt az őzike a nyuszi házához. A nyuszi azonban már jóllakott, és aludt édesen. Az őzike nem akarta föl kelteni a nyuszit, letette hát a répát, és elment. Fölébredt a nyuszi, s nagyra nyitotta a szemét csodálkozásában:

– Ejnye, visszakerült a répa! Nohát! – gondolkozott egy keveset, aztán elmosolyodott.

– Milyen jó az én barátom!