Négyen voltak jó barátok: egy barna kutyus, egy fehér cica, egy szürke nyuszi és egy pelyhes varjúfióka.
A szürke nyuszi a kertben lakott, egy bokor alatt ásott lyukat magának, éjszakánként ott aludt, es nagyon szerette a sötét kertet. A varjúfióka a nyárfán lakott egy csinos varjúfészekben, és nagyon szerette a susogó lombokat. A négy barát jobbnál jobb játékokat talált ki: a kutyus pamutgombolyagot hozott ki a nagyszobából, s a cicával labdázott, a nyulacska versenyt ugrált a varjúfiókával. Esténként elbúcsúztak egymástól, s ki-ki ment a helyére aludni.
– Valami új játékot kellene kitalálni – mondta egyik reggel a kutyus.
– De mit? – kérdezte a cica. a varjúfióka meg a nyuszi.
– Gondolkozzunk! – mondta a kutyus.
És akkor gondolkoztak. Egyszer csak a kutyus fölkiáltott:
– Kitaláltam! Játsszuk azt, hogy ma éjszakára helyet cserélünk!
– Ezt nem értjük! – mondtak a többiek.
– Pedig egyszerű! – mondta a kutyus és aztán elmagyarázta nekik, hogyan kell helyet cserélni. Este így is történt. A kutyus a varjúfészekbe ment, a cica a bokor alá a lyukba, a varjúfióka a fáskamrába, a szalma közé, a nyuszi meg be a nagyszobába, a kutyus kosarába.
Aztán leszállt az éjszaka. Föltámadt a szél, szitált az eső, és a hold néha ki-kikukkantott a felhők közül.
A nyuszi nem tudott elaludni. Pattogott a tűz, lobbant a láng, a nyuszi reszketett.
A kutyus nem tudott elaludni. Zúgtak a lombok, fütyült a szél, a kutyus reszketett.
A cica nem tudott elaludni. Nedves volt a lyuk, az eső dobolt a bokor levelein, a cica reszketett.
A varjúfióka nem tudott elaludni. Zizegett a szalma, a fáskamra ajtaja nyikorgott a szélben, a varjúfióka reszketett.
„Nem ér a nevem!” – gondolták egyszerre mind a négyen.
A hold ismét kikukkantott a felhők közül…, és mit látott?
A sötét udvaron összetalálkozott a barna kutyus, a fehér cica. a szürke nyuszi és a pelyhes varjúfióka. Csak nézték egymást. Aztán a kutyus megszólalt:
– Ez nem volt jó játék! Menjünk mindnyájan a helyünkre aludni, aztán reggel, majd ha kisüt a nap, fogócskázunk!
És négyen négyféle szaladtak, hogy ki-ki a helyére kerüljön.
(átdolgozta: Bartócz Ilona)