Egyszer Mátyás király Rátóton utazott keresztül. Éppen a falu közepén eltörött a szekere kereke. Amint ott vesztegelt, a faluban elterjedt a híre, hogy ott van Mátyás király. Megtudta az elöljáróság is, Mátyás király elé járultak és nagy tisztelettel beinvitálták a községházára, hogy pihenjen, míg a kereket megjavítják. Míg Mátyás király pihent, az elöljáróság tanácskozni kezdett, hogy mivel kínálják meg őfelségét.
-Kínáljuk meg dióval. – javasolta az egyik atyafi.
-Inkább vendégeljük meg szilvával! – mondta a bíró, mert Rátóton ritka jó szilva terem. Ebben meg is egyeztek.
Szedtek öt kosár szilvát s szépen felsorakoztak. A bíró meg kitanította őket, hogy mindent úgy tegyenek, ahogy ő tesz.
Amikor a király elé értek, a bíró megbotlott a szőnyegben. A drága, jóféle szilva mind Mátyás király lába elő borult.
No, a többi atyafi se volt rest! Sorra hasra vágták magukat a király előtt s kiborították a szilvát. A király majd hanyatt esett a kacagástól. A testőrei méregbe gurultak a sok ostoba elöljáró láttán. Felmarkolták a sok drága jó szilvát s mind a fejükhöz csapkodták. Futott ki az ajtón az egész elöljáróság, a bíróval az élen.
Mikor megállottak, az egyik ember felkiáltott:
-Mégiscsak okos ember a mi bíró urunk! Tudta, hogy szilvát kell vinni a királynak. Képzeljétek el kegyelmetek, mi lett volna velünk, ha diót vittünk volna?!