Egy nap Mátyás király fényes kísérettel útnak indult. Egyszer észrevette, hogy egy ember szalad a hintója mellett. Jó idő múlva újra kinézett a hintó ablakán, hát az ember még mindig ott szalad. Nem tudta elgondolni Mátyás, mit akarhat ez az ember, megállítatta a hintót s kiszállt.
-Miért futsz a hintóm mellett? – kérdezte a király.
Az ember nem szólt semmit, csak az ujját mutogatta a királynak. Mátyás rögtön megértette, hogy mi történt. A hintó hátsó tengelyéből kiesett a kereket tartó szeg. Hogy a kerék ki ne essen az ember a saját ujját dugta a helyébe, nehogy a király hintója felboruljon.
Mátyás király azt mondta neki:
-Köszönöm, amit értem tettél. Jutalmul válassz egy lovat a királyi istállómból. Mellé annyi földet adok, amennyit a lóval napfeljöttől napszentülésig körül tudsz lovagolni.
Az ember köszönte az ajándékot, szabadkozott, hogy nem azért tette. Azt mondta a király:
-Tudom, hogy nem azért tetted. Annál inkább megérdemled, hogy megajándékozzalak.