Egyszer Mátyás király egy vadászaton összeszólalkozott a feleségével. Az asszony úgy megharagította a királyt, hogy mérgében egész nap nem szólt hozzá.

Amikor vége lett a vadászatnak, letelepedtek egy szép erdei tisztáson. A szolgák tüzet raktak, finom pecsenyét s borokat szolgáltak fel az uraknak. Mátyás király jókedve kerekedett. Látta ezt a felesége, odament hozzá, hogy kiengesztelje.

A királyné a cseh király lánya volt, törte a magyar szót, így szólt az urához:

-Mátyáskám! Soj már! – és megsimogatta királyt.

-No, jól van. Béküljünk meg! – enyhült meg Mátyás.

Megbékültek szépen. A király örömében meghagyta, hogy azontúl az a helyet nevezzék Solymárnak. Így is lett. Később épült oda egy falu, s annak a neve máig is Solymár.