Mátyás ifjú korától igen nagy vitéz volt. Sokat csatázott mindenféle ellenséggel. Egyszer, hogy, hogy nem a poroszok fogságába került.

A porosz vezér úgy gyűlölte, annyira haragudott rá, hogy megparancsolta a katonáinak:

– Mátyást minden nap fogjátok eke elé! Hadd szántsa a hegyoldalakat. Bánja meg azt is, hogy a világra jött!

Így szenvedett Mátyás nehéz rabságban porosz földön.

Egyszer az édesanyja, Szilágyi Erzsébet meghallotta, hogy az ő egyetlen fia micsoda nyomorúságban van. Előhívatta az egész háza népét, szolgákat s katonákat. Megkérdezte tőlük:

– Melyiktek vinné el hamarabb azt a levelet a fiamnak?

– Én viszem, én viszem hamarabb! – versengtek a szolgák.

Akkor csak lereppent egy fekete holló s kikapta a levelet Szilágyi Erzsébet kezéből s elszállt.

Mátyás még azon az estén megkapta az édesanyja levelét s választ i küldött a hollóval. Megírta, hol szenved, hogy szenved, s hogy eke elé fogják mindennap.

Mikor Szilágyi Erzsébet ezt elolvasta, a szíve szinte meghasadt a gyermekéért. Nagy szándékot tett fel magában.

Üzenetet küldött Mátyásnak:

– Apád helyett apád leszek!

Ebből Mátyás megtudta, hogy hamarosan kiszabadul. Szilágyi Erzsébet akkora csapatot gyűjtött, hogy Mátyást ki tudták szabadítani. Az asszony is ott harcolt a katonákkal, mint egykor Mátyás apja, Hunyadi János.

Amikor Mátyást királlyá választották a címerébe hollót tetetett, mert a holló vitt neki a rabságba.