Skip to content

Gyulai Pál: A szél és a nap

    A szél és a nap

    Egykor régen szél úrfival
    Fogadott az öreg nap:
    Egy vándor köpenyét melyik
    Lophatná le hamarabb.

    Jött a szél, s magát felfúván
    Zúgott-búgott, s mint csak tudta,
    A köpenyt úgy húzta, fútta.
    Hát a vándor mit csinál?
    Elébb ugyan félelmében
    Ijedten kap fűhöz-fához,
    De a köpenyt majd a vállhoz
    Szorítgatva s odébb áll.

    Mosolyog a jó öreg nap,
    S hő sugárral, fényes-szépen
    Megindul a tiszta égen,
    Hát a vándor mit csinál?
    Lassabban megy, meg is izzad,
    A meleget alig állja.
    Majd a köpenyt földhöz vágja,
    S hogy pihenjen rajt’, megáll.

    Egykor régen így nyeré meg
    Szél úrfit az öreg nap;
    Többet ésszel, mint erővel.
    Igy közel, úgy hamarabb.

    Pin It on Pinterest