Gárdonyi Géza: Egérvadászat

Egérvadászat
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 4 Átlag: 5]

A minap a cica nagyot ásítva ébredt fel a tűzhely mellett.
– Jó volna egy kis egérpecsenye- szólott-, megéheztem az alvásban.
Azzal elindult egérvadászatra.
Nem vitt magával sem puskát, sem kardot. Megfogja ő az egeret a körmével is.
Fölfutott a falon a kamra ablakába, és ott meglapulva leste, mikor jön az egér.
A kamra csöndes volt, a hurkák mozdulatlanul lógtak a rúdon. A lekváros fazékhoz most méhek sem jártak. Szóval csend volt a kamrában.
De a cica azért csak fülelt.

Egyszer csak hallja ám az ablak mellett, hogy szopogat valaki valamit.
Beljebb pislant, hát látja, hogy egy fürge kis szürke egér szopogatja a hurkán az ujját.
A cica szeme felragyogott.
Óvatosan összehúzta az izmait. Aztán- hopp!- beugrott a hurkák közé az egérre.
De az egér abban a pillanatban észrevette a veszedelmet. Mint a villám surrant tovább a hurkákról a bögrék mellé.
A cica utána.

Hurka lepotyogott, bögre legurult, de a fürge kis egér még hamarabb lenn termett.
Egy üres hordó állott a kamra közepén. Arra ugrott azegér.
Hopp, utána a cica!
Kergetőznek, szaladgálnak a hordó körül.
Mikor a cica megfordul, hogy szembeütközzék, a kis egér átugrik a cicán, úgyhogy a cica csak a levegőbe kap, de nem fog semmit.

– Ejnye, kópé!
Most egyúttal tovább is bújna az egér, az üvegek közé.
– Rejtsetek el, üvegek!- így cincog a kis egér.
– Rejtsetek el engem! Nyomomban van a cica! Be akar ám kapni.
Az üvegek sűrű csoportba állottak, de nem tudták elrejteni az egeret, mert átlátott a cica a derekukon.
Oda is ugrott. Szétrúgta az üvegeket.
Az egér ugyanabban a pillanatban az üres kosárba surrant.
– Takarj el, takarj el!- így szól az egér a kosárhoz. – Nyomomban a cica és be akar kapni.
A kosárnak nem volt ideje eltakarni az egeret. A cica beugrott a nyílásán, és meghemperedett a kosárral együtt.

De az egér ezalatt kiugrott egy kis lyukon, és a tojásos kosár alá rejtőzött.
– Jó tojásos kosár- így szólott remegve-, sarkamban a cica. Takarj el, takarj el!
A tojásos kosár el is takarta az egeret. Hej, de a cica megérezte a pecsenye szagát!
– Most megfoglak! – szólott ugráshoz lapulva. Azzal zsupsz, ráugrott a tojásokra.
Persze az egér megint kisiklott a körmei közül.
Felugrott a vizes sajtár tetejére.
– Jó vizes sajtár- szólott a kis egér-, hadd üljek egy kicsit a fejeden! Kerget a cica. Odalenn nem biztos az életem.
A vizes sajtár meg se moccant, úgy tartotta az egeret, de az éles szemű cica ott is észrevette.

A cica felugrott. Az egér leugrott.
A kamra falához támasztva állott az új seprű. Arra szaladt fel az egér. Nyomában a cica.
– No, most nem menekülhetsz – szólott a cica.
– Jaj, végem van!- cincogott a kis egér, és felhúzódott a seprűnek a legeslegtetejére.
Ez volt a szerencséje. Mert ahogy a cica utána kapaszkodott feljebb és feljebb, a seprű eldűlt, és belevágta a cicát a vizes tálba.
Mikorra a cica kiugrott a tálból, már akkor benne volt a kabátban, amely a szegen lógott.
– No, gondolta a kis egér-, itt már nem talál meg a cica.
De bizony megtalálta. A székről egyenesen beleugrott a kabát ujjába. Szerencséjére az egérnek, hogy szűk volt a kabát ujja. A cica megszorult benne. Mind a húsz körmével dolgozott, míg ki tudta belőle magát szabadítani.

A cicának ezt a kínlódását az egér a csizmaszárból nevette.
– Nevess csak- mondta a cica-, majd nem nevetsz te mindjárt.
Beleugrott az egér után a csizmaszárba.
De már akkor az egér nem félt. Tudta, hogy egy kis lyuk is van a csizma talpán. Azon a kis lyukon át kisurrant, és eltűnt a kamra köve között levő egérlyukba.
A cica egy darabig kotorászott az első lábával a csizmában, de aztán, mikor meglátta a lyukat a csizma talpán, gyorsan visszavonult.
– Elkéstem- szólott a fejét csóválva, mikor az egérlyukat megpillantotta,-, ma nem eszünk egérpecsenyét.
Cica, cica, ha csak az volna a baj! De mit szól majd édesanyám, ha meglátja a törött tojást, gurult fazekat és egyéb rendetlenséget?
Cica, cica, jó lesz, ha ma nem mutogatod.