Egy rókának sikerűle

Egy tyúkot elberhelni.

Ezt az álnok farkas tőle

El akarná perelni.

A majomhoz folyamodott,

S hogy meglopták, panaszkodott.

A rósz lelkiismeretű

Elfajult gonosz életű

Róka gyanúba vétetek

És törvénybe idéztetek.

Muki rá néz a rókára

S bíróképet vesz magára.

Irgalmatlanul vallatja,

A tanukat kihallgatja;

De a róka azt állítja

S tanúkkal is bizonyítja,

Hogy a tyúk igaz jószága,

S farkasnak nincs igazsága.

A lármás patvarkodásnak.

Kölcsönös szitkozódásnak

Nem lett volna hossza vége,

De a bíró bölcsessége

Parancsola csendességet,

S így vette a pörnek véget:

,,Mindkettőket ismerem,

A büntetést rajok mérem,

A rókára, mivel lopott,

A farkasra, mert hazudott.”