Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Daninak hívtak. Dani nagyon szerette a gyümölcsöket, különösen a dinnyét. De volt egy dolog, amit nem szeretett: a nyári hőség. Ilyenkor mindig megpróbált elmenekülni a tűző nap elől, és inkább hűs helyeket keresett.
Egy forró nyári napon Dani úgy döntött, hogy a barátja, Zoli kertjébe megy, ahol hűs árnyékban tud pihenni, és közben néhány kis dinnyét is cselezhetnének. Zoli szülei híres dinnyefarmot vittek, és a dinnye ízletek a legjobbak voltak a környéken.
Amikor Dani megérkezett, észrevette, hogy a dinnyeágy mellett minden dinnyéért éppen nagy vita folyt. A dinnyefák alatt három hatalmas dinnye ült, mindegyik szkafanderben, szemüveggel és napszemüveggel. De a legérdekesebb dinnye, egy óriási, csíkos dinnye, kifejezetten duzzogott.
„Miért vagy ennyire durcás?” – kérdezte Dani, miközben megállt a dinnye előtt.
„Mert senki nem választott engem!” – dünnyögte a dinnye. “Folyton csak a kisebbekre mutogatnak! Én vagyok a legnagyobb és a legfinomabb, de senki nem ismeri fel!”
Dani, aki mindig is szeretett segíteni másoknak, úgy döntött, hogy a durcás dinnyének segít. „Hát akkor megmutatjuk nekik, mennyire különleges vagy!” – mondta erőteljesen.
Dani és Zoli elkezdtek gondolkodni, hogyan hívhatnák fel a figyelmet a nagy dinnyére. Zoli hozott egy nagy dinnye-zengebotot, és Dani gyorsan keresett pár rózsaszín szalvétát, hogy virágokat és szalagokat készítsenek belőlük.
Mire készen lettek, a dinnye már úgy nézett ki, mint egy igazi sztár, akinek a színpadi fények sütnek. Amikor a barátok körbeálltak, Dani elkezdte a „Dinnye-klasszikus” táncot, ami a híres „Hűsítő Hullám” nevet kapta. Zoli csatlakozott hozzá, és a két kisfiú fergeteges bulit csinált a dinnye körül.
A dinnye olyan boldog lett, hogy egyre nagyobb és nagyobb zöldségtáncba kezdett. Hamarosan a környék minden gyereke csatlakozott a mulatsághoz. Táncoltak, nevettek, és közben mindenki teli szájjal kiáltotta: „Ez a dinnye a legjobb!”.
A durcás dinnye végül elmosolyodott. „Jól van, akkor most már tudom, hogy én is lehetek a sláger!” – mondta boldogan. Amikor végül megérkezett a felnőttek csoportja, ők is megdöbbenve álltak a színes dinnyebulin.
Kiderült, hogy az egész falu a dinnye körül gyűlt össze, és amikor mindenki egy nagy szép szelet dinnyét kapott, a durcás dinnye elkezdett varázsolni. A dinnyeszeletekből különböző ízek és formák kezdtek el megjelenni – volt dinnye ízű jégkrém, dinnye smoothie, és még dinnye torta is!
Mire a nap lement, a durcás dinnye már nem volt durcás többé. „Köszönöm, Dani, hogy segítettél nekem megmutatni, hogy mennyire vagyok különleges!” – mondta a dinnye.
Dani és Zoli nevetve búcsúztak el a dinnye bulitól, tudva, hogy a következő nyáron ismét eljönnek, sőt talán még több dinnye barátot hoznak magukkal. A durcás dinnye pedig már nem volt többé durcás – megértette, hogy a barátok, a zene és a tánc mindig felszabadítják a legjobb ízeket az életben.
Így élt boldogan a kisfiú, a haverja és a dinnye, amíg a nyár tartott, és a dinnye bármikor elkacagott a felnőttek és gyerekek társaságában.
A mese véget ért, de a vidám dinnyebuli mindig a szívükben maradt.
