Skip to content

Csoóri Sándor: Nyári dél

    Nyári dél

    Miféle álom úszkál a szilvafák alatt,

    hová a nyár taszít?
    Arany csordában járnak a darazsak

    inni a vályuig.
    A pajta hűs terem, elhagyott ócska színház,

    kellékekkel tele.
    Kaszák s cséphadarók közé egy paraszt-Hamlet

    éppen beillene.
    Vakít az ól, falára lovat vés egy gyerek

    s a lóra katonát.
    Galamb-álarcban múzsa röppen a földre le

    s elvezeti lovát.
    Egyszerű nyári dél, sárgulsz akár a tök,

    szérűkön fölpúpozva –
    aranykor-végi fényed odaégeti testem

    árnyát a kertkapukra.
    Lehetne vad e föld, játéktalan, borús,

    homok- vagy kő-világ,
    s be jó, hogy mégsem az! Isten helyett rigók

    szállnak a kerten át.

    Pin It on Pinterest