Cirmos cica s Csóri csóka
csütörtökön este,
csendben osont a pincénkbe,
egy kis egérlesre.
Csóri mondta: – Csak csendben!
Cirmos mondta: – Cikcakkban!
Csörrent a kulcs, nyílt a pince,
s a két barát ámult.
Csodálatos, jó lakoma
volt, mi elé tárult.
Csóri mondta: – Csak csendben!
Cirmos mondta: – Cikcakkban!
– Cirmos, nézd, egy csupor tejfel! –
súgta Csóri csóka.
– Csurrantott méz az üvegben
s jó bor hordóba!
Csóri mondta: – Csak csendben!
Cirmos mondta: – Cikcakkban!
– Csórikám, e kerek sajtot –
súgta a kis macska –
kóstoljuk meg. Csípj belőle,
ne hagyd itt, te csacska!
Csóri mondta: – Csak csendben!
Cirmos mondta: – Cikcakkban!
Csupor tejfelt mind kinyalták,
a mézet befalták,
s nagyapó bicskájával
a sajtot felvágták.
Csóri mondta: – Csak csendben!
Cirmos mondta: – Cikcakkban!
Csakhamar a hordók mellett
csücsült Csóri csóka.
– Csapoljuk meg, kedves macskám,
ez lesz ám a móka!
Csóri mondta: – Csak csapra!
Cirmos mondta: – Csurrantva!
Csapra verték, kicsurgatták
bizony mind a hármat,
mind megitták, táncra keltek,
csűrdöngölőt jártak.
Csóri mondta: – Csak csendben!
Cirmos mondta: – Cikcakkban!
Csattant a zár, s Cili néném
futott le a zajra,
csihi-puhi a seprűvel
mindkettőt elrakta.
Csórit verte csak csendben,
Cirmost verte cikcakkban!
Csend lett végre a pincénkben,
nem szólt már a nóta.
Csapzott hátát nyalogatta
cica s szegény csóka.
Csóri mondta: – Csak csendben!
Cirmos mondta: – Cikcakkban!