Volt egyszer egy cicamama. Aranyos, csíkos kiscicája született. A cica gazdikája egy kedves kisfiú lett. Elnevezte őt Cirmos cicának.
Cirmos cica csak aludt és szopizott élete első napjaiban. Ahogy erősödött, egyre többet volt ébren és elkezdett játszani. Felfedezte a kisfiú házát. A legjobban a konyhát szerette, mert ott mindig kapott egy kis tejecskét. Hízelgett is a tejért anyukának. A lábához dörgölőzött és szelíden dorombolt.
Kíváncsi volt a kiscica. Óvatosan bemerészkedett a kisfiú szobájába is. Ott hevertek a földön a fiúcska játékai. De azokkal a cica nem játszott. Mivel játszanak a kiscicák? Nem szeretnek autózni. Nem szeretnek legózni. Nem szeretnek társasjátékozni. Vajon mit szeretnek? A kisfiú ágytakarója rojtos volt. Észrevette a kiscica a lelógó rojtokat. Felcsillant a szeme! Lehasalt a földre. Bajszát előremeresztette. Felemelte a popsikáját. Nagyokat csapott a farkával. Harcra készen figyelte a rojtokat. Majd hirtelen nekiiramodott és mancsával a rojtok közé csapott. Nagyot nevetett a kisfiú.
– Hát ezzel szeretsz játszani?
Megijedt a kiscica a nevetéstől és kiszaladt a szobából. Pár perc múlva újra visszasompolygott a kisfiú szobájába és folytatta a csatát az ágytakaró rojtjaival. A kisfiú vidáman nézte. Elhatározta, hogy készít a cicának játékot.
– Hogyan játszhatnék a kiscicával? – kérdezte az anyukájától.
– Mi sem könnyebb! Készíts neki egeret.
– Egeret? Hogyan?
– Papírból. Nem kell egérformájúnak lennie. Megteszi egy papírgombóc is. Kösd egy madzag végére. Húzogasd a szobában. Ezzel szívesen játszik.
A kisfiú elővett egy fonalat. A fonalból levágott egy hosszabb darabot. A fonal egyik végére rákötözött egy papírgalacsint. A másik végét a kezében tartotta. Alig indult el vele a szobában, máris társasága akadt. Rohant utána a kiscica és mancsaival próbálta elkapni a papírgombócot. Egész nap is eljátszott volna vele. De még kicsi cica volt. Hamar elfáradt. Visszament az anyukájához. Odagömbölyödött a hasához és azonnal elaludt.
(Forrás:Mézes mesék)