– Kelj föl, Cirmos, mert már a hátadra süt a nap! – keltegette macskamama kisfiát.
A kiscica azonban a paplan alá bújt:
– Nyau, nyau, anyácskám, hadd feküdjem még a bal fülemre is!
Macskamama rászólt:
– Ejnye, miau, miau! Azt akarod, hogy elkéss az iskolából?
Dehogy akarta ezt a kiscica. Gyorsan fölkelt, megmosdott és felöltözött.
Vállára vette a táskáját. […]
– Az iskolában jól viselkedj, cicuskám! Rendesen menj az úton! Figyelj,
és felelj okosan! – mondta macskamama.
A kiscica nem késett el a macskaiskolából, mert nem bámészkodott el útközben sehol, verebet sem kergetett.
Az iskolában mindjárt beült a padba. Kivette a könyvét, és még egyszer átolvasta az olvasmányt. Aztán
bejött a tanító bácsi, és kikérdezte a leckét.
A mi kis Cirmos cicánk úgy felelt, mint
a vízfolyás. A tanító bácsi meg is dicsérte:
– Derék kiscica vagy! – mondta.
A kis Cirmos alig várta, hogy hazaérkezzék.