Sok hó esett, a gyerekek alig várták, hogy kimehessenek játszani a finom puha hóba. Ebéd után,az utca valamennyi gyereke, kinn hancúrozott az udvaron. Szánkóztak, hógolyóztak, csak úgy röpültek a hógolyók.
Egyszer az egyik gyerek eltalálta:

-Építsünk hóembert!
A sok kisfiú, és kislány hozzálátott a hóember építéséhez. Csak úgy gurították az egyre nagyobbra gömbölyödő hógolyókat.
Hamarosan el is készült a hóember. Szénből lett az szeme, szája és kabátján a gombjai. Került egy szép piros lábas is, ebből lett a kalapja. Az orrának pedig egy hatalmas répát tettek.
Hamarosan este lett, a gyerekek hazamentek, a hóember pedig ott maradt egyedül.
A nagy csendben egyszer csak valami motozást hallott. Egy éhes kis nyulacska jött elő a havas bokrok közül.
-Nini egy szép répa!-mondta és ugrott egy nagyot, és lekapta a hóember répa orrát.
Jóízűen megeszegette, és futott haza a nyusziházba.
Másnap a gyerekek nagyon csodálkoztak, hova lett a hóember orra?
Kerestek egy szép kerek krumplit azt rakták a hóember orrának.
Este mikor hazamentek a gyerekek, elcsöndesedett minden, a hóember újra neszezést hallott. Hát egy vadmalacka kocogott elő a fák mögül.
Kiszimatolta a finom édeskrumpli illatát. Fölágaskodott és óvatosan elvette a krumplit, megeszegette és futott haza az erdőbe.
Másnap reggel a gyerekek nagyot néztek:

-Hova lett a hóember orra?
A gyerekek kitaláltak egy ravasz dolgot, kerestek egy szép nagy piros csípős paprikát, azt rakták a hóember orrának. Nem is vitte senki.
Egész télen vígan állt a hóember, büszke volt a paprika orrára.