Skip to content

Bartos Erika: Jelmezbál

    Jelmezbál

    Egy délután a kis barátok Babóca házában üldögéltek.

    – Ideje, hogy készülődjünk a jelmezbálra! – mondta Pihe, a lepkelány.

    – Te mi leszel? – kérdezte Bogyó.

    – Az titok! – válaszolta Pihe. – Mindenkinek titokban kell elkészítenie a jelmezét, hogy meglepetés legyen!

    – Bizony, szaladjunk mind haza, lássunk munkához, már csak három nap van a jelmezbálig! – mondta Baltazár.

    Bogyó hamar eldöntötte, hogy gomba lesz. Fehér lepedőből köpönyeget varrt, a gombakalapot pedig egy piros tálkából készítette. Sok fehér pöttyöt festett rá.

    Babóca virágjelmezt készített. Zöld papírból leveleket vágott ki, és felvarrta egy zöld takaróra. Ez lett a palást. A virágszirmok lila papírból készültek.

    Baltazár, a méhecske, és Dorottya, a dongókislány együtt készülődött. Baltazár ördögnek, Dorottya angyalnak öltözött.

    Gömbi, a kis virágbogár kényelmesen elhelyezkedett hintaágyában, és hozzálátott, hogy barna fonalból oroszlánsörényt készítsen.

    Az utolsó estén minden házikóban sokáig égett a villany.

    Mindenki a jelmezén munkálkodott, készülődött a másnapi mulatságra.

    Elérkezett a nagy nap! Az erdő lakói eldöntötték, hogy idén a szarvasbogár házában lesz a jelmezbál. Így aztán nekiláttak, hogy színes papírokkal, lufikkal, szalagokkal feldíszítsék Vendel házikóját.

    Eközben Lili, a rózsabogár házában finomabbnál finomabb sütemények készültek a délutáni mulatságra. Babóca, Ugri, és Döme, a krumplibogár is segített Lilinek.

    Végre eljött a délután, és mindenki felvehette a jelmezét!

    A házigazda, Vendel, dobókockának öltözött. Izgatottan várta a vendégeket. Először Bogyó és Babóca érkezett meg, gomba és virágjelmezben.

    Hamarosan megjött Baltazár ördögnek, Dorottya angyalnak öltözve, és megérkezett Pihe is, rákjelmezben.

    Megjött Ugri kaktuszjelmezben. Gömbi oroszlánnak öltözve, Döme szakácsruhába bújva, és megjött Lili, szőlőjelmezben. Sok lila lufi csüngött a ruháján.

    A bolha polipnak öltözött, a szentjánosbogár ceruzának. Csiga Csaba katonának, a kis hangya pedig palacsintának.

    És ekkor sírva betoppant Szellő, a szitakötőkislány.

    – Eltűnt! Eltűnt a gyönyörű királylány ruhám! Szépen kimostam, kiakasztottam a faágra, de elvitte a szél!

    Szellő keservesen zokogott. A többiek vigasztalni próbálták.

    – Neked adom a katonasisakom! Nekem elég lesz a kard! – javasolta Csiga Csaba.

    – Neeem! Az fiús! Nekem csodaszép királylány jelmezem volt! De elvitte a szél!

    – Tudom már! Készítünk neked új jelmezt! – szólt Ugri. – Napocska jelmezt!

    Ez már nagyon tetszett Szellőnek.

    – A sárga függöny éppen jó lesz palástnak! – kiáltott Babóca.

    A napsugarakat pedig elkészítjük ezekből a sárga papírcsíkokból! – mondta Vendel, és leakasztotta a szalagon csüngő papírdíszeket.

    Ragasztottak, vágtak, varrtak, alkottak mind, és hamarosan elkészült a gyönyörű napocskajelmez.

    – Én pedig neked adom ma estére a kis lámpásomat! Egy ceruzának úgysincs szüksége lámpásra! – mondta nevetve a szentjánosbogár.

    – Köszönöm! – mondta Szellő, és olyan boldog volt, hogy egészen elpirult örömében.

    Az erdő kis lakói körbeálltak, énekeltek és táncoltak, amíg be nem sötétedett. Mind egyetértettek abban, hogy Szellőnek volt a legkülönlegesebb jelmeze, mert az a Napocska, ami este is világít, igazán különleges!

    Szellő megköszönte barátainak a szép napocskajelmezt. A bál után hazavitte magával, és ma is féltve őrzi a szekrényében.

    Pin It on Pinterest