Az eső beszorította a gyerekeket a szobába. Beszélgettek. Unatkoztak.

– Tudok én egy jó játékot, – mondja nagyapó, – majd elmulatunk ezzel mindjárt.

Azzal lenyír az újság széléből egy hosszú papirospántlikát és azt mondja:

– Írjatok erre mindenféle foglalkozást.

Hát a gyerekek felírták: pap, katona, ügyvéd, órás, pék, csillagász, tanár, stb.

Mikor a papiros tele volt, nagyapó megfordította.

– A másik oldalára írjatok helyneveket.

A gyerekek elővették a térképet és kiírták belőle mindenféle városnak meg falunak a nevét, míg csak a papirosnak a másik fele is be nem tellett.

Akkor nagyapó összegöngyölte a papirost és így szólt:

– Most én jövendőmondó vagyok. Fogd meg, Pista, a papiros végét és vond meg. Ahol megállsz a húzással, ott megnézzük az írást, hogy mi leszel?

Húzta egy darabig Pista a papirost, végre megállt. Elolvasták, mi van odaírva, hát ez volt ott: kefekötő. A gyerekek nagyot nevettek.

– Most nézzük meg a papiros másik felét, hogy hol lesz Pista kefekötő?

Hát ez a szó volt ott: Tokaj.