Skip to content

A tojás (székely népmese)

    A tojás

    Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy kosárban egy tojás.

    Unatkozott, addig mozgatta a kosarat, amíg kigurult belőle.

    Ment az úton, ment. Találkozott egy tűvel.

    – Szervusz, tű pajtás, hová mész?

    – Hát te, tojás?

    – Hát én ültem a kosárban, addig ültem, hogy megzápultam, a gazdasszony nem tett a tyúk alá, hogy csirke legyen belőlem.

    – Én meg – panaszolta a tű -, ott voltam beszúrva egy törölközőbe, megrozsdásodtam, hát én is elbujdosok.

    – No, akkor menjünk együtt! Mentek ketten, beszélgettek, hát, ahogy mennek, mendegélnek, találkoztak egy rákkal.

    – Szervusz, rák! Hová mész?

    – Elbujdosok. Kiszáradt a patakból a víz, s én gondoltam, legjobb lesz, ha elbujdosok.

    – Menjünk együtt! Mentek együtt, mentek, már hárman voltak. Hát, ahogy így ballagtak, találkoztak egy macskával.

    – Szervusz, macska! Hová mész?

    – Megyek, elbujdosok. Öreg vagyok már, nem tudok egeret fogni. A gazdasszonyom elkergetett.

    – Menjünk együtt! Mentek, mendegéltek, négyen voltak, találkoztak egy kakassal.

    – Kukurikú! Hová mentek, jó barátok?

    – Megyünk elbujdosni. Hát te, kakas koma?

    – Jaj, engem le akart vágni a gazdasszonyom, észrevettem s elbujdosok.

    – Gyere velünk! Ment a kakas is. Öten voltak, mentek mendegéltek, egyszer csak találkoztak a Bodri kutyával.

    – Hu-hu, hová mentek, jó barátok?

    – Megyünk elbujdosni. Hát te, Bodri kutya?

    – Én is elbujdosok. Öreg vagyok, nem tudom a csontot megrágni, a házat őrizni, a gazdám elcsapott. – Gyere velünk! Ment is. Hatan voltak, mentek, mendegéltek, találkoztak egy szamárral.

    -Iá-iá, hová mentek, jóbarátok? –

    Megyünk elbujdosni. Hát te, csacsi?

    – Jaj, jaj, megöregedtem, nem tudom húzni a kordét, és a gazdám elkergetett.

    – Gyere velünk! Mentek együtt, mendegéltek, heten voltak, találkoztak egy lóval.

    – Nyihaha! Hová mentek, jóbarátok?

    – Megyünk elbujdosni. Hát te, ló, hová mész?

    – Én is elbujdosok, olyan öreg vagyok, hogy a gazdámnak már semmi haszna belőlem.

    – Gyere velünk! Mentek, mendegéltek, s estére beértek egy erdőbe. Féltek az állatok, hogy jön a farkas, és hol hálnak meg éjjel.

    Azt mondja a macska:

    – Én a legjobban tudok fára mászni, felmászom egy fára, s megnézem, nem látok-e valahol világosságot.

    Hamar fel is mászott a macska a fára, s lekiabált:

    – Világosságot látok! Lemászott, a szamár ment legelőre, ő a legokosabb, azt mondta. Mentek, mendegéltek, s egyszer egy kicsike házacskához értek. Onnan szűrődött ki a világosság, beleskelődtek az ablakon. Mit láttak? Tizenkét tolvajt.

    Az asztalra kiöntöttek egy zsák pénzt, s azt számolták. Ahányan voltak, annyifele. Ettek-ittak, beszélgettek.

    Azt mondják az állatok: – Ijesszük meg őket! – Hogy ijesszük meg?

    – Úgy – okoskodott a szamár -, hogy a ló odaáll az ablakhoz, én a hátára állok, az én hátamra áll a kutya, a kakas, a macska, a rák, a tű, a tojás, s mindegyik, ahogy tud, úgy énekel. Úgy is lett.

    Egymás hátára álltak. A ló nyihahahá, a szamár iá, a kutya, hu-, hu-hu, a kakas kukurikú, a macska nyávogott, a tű szurkálta, a tojás ütögette, a rák csipegette őket.

    Akkora nagy zenebonát csaptak, hogy a tolvajok odabenn a házban elszörnyülködtek, mi lehet ez. Hova fussanak?

    De csak egy ajtó volt, azon nem mertek kibújni. Hamar a szobának a sarkában egy lyukat kapartak, azon kibújtak a tolvajok, és elfutottak.

    Aztán az állatok bementek, leültek, jól megvacsoráztak s lefeküdtek.

    A tojás bebújt a kályhába, a jó melegbe, a hamuba, a tű beleült a törölközőbe, a rák a vödörbe, a vízbe, a macska fölmászott a kályha tetejére, a kutya lefeküdt a küszöbre, a kakas felmászott a ház tetejére, a ló bement az istállóba, a szamár a pajtába, s mindenki aludt, hortyogott.

    Egyszer csak azt mondja a tolvajoknak a vezére: – Na, ki lesz az a bátor, aki visszamer menni, megnézni, hogy azok a csúf szörnyetegek ott vannak-e még? Egy tolvaj se mert. – Kap egy kitüntetést, aki visszamegy.

    Az egyik tolvaj vállalkozott is.

    – Nem bánom, adjatok egy puskát, hogy védekezni tudjak, én vagyok a legbátrabb, én visszamegyek. Lassacskán, lassan visszalopózkodott. Néz ide, néz oda, nem látott senkit se.

    – Nincs itt senki – morogta. Elővette a zsebéből a dohányát s a pipáját, hogy rágyújt, de nem volt gyufája. Benyúlt a kályhába, hogy tegyen egy parazsat a pipájába, de amikor megmozgatta a kályhában a hamut, a tojás – szembelőtte.

    – Jaj, jaj, jaj! Nem is tudtam, hogy itt puska van! Szembelőttek! Odafutott hamar a vödörhöz, hogy megmossa a szemét, de ott lapult a rák a vödörben, megcsípte az ujját. Ment a törölközőhöz, hogy megtörölközzön. Ott meg a tű összeszurkálta.

    – Jaj, jaj, jaj|. – jajgatott, de a macska se volt rest, leugrott a kályha tetejéről, szembekaparászott vele.

    – Jaj, jaj, jaj! – Kiugrott az ajtón, a kutya meg, hu-hu, a sarkát jól megharapta. De még ez semmi.

    A ház tetejéről a kakas a fejére ugrott, és elkezdte csipkedni; kukurikú, kukurikú! Úgy megijedt, futott a kapu felé. A szamár utána. Úgy hanyatt lökte, hogy a tolvaj elesett.

    A ló is észrevette, kiugrott az istállóból, s a patkós lábával úgy megbillentette, hogy kiesett a kapun. Futott vissza a többi tolvajhoz, hogy meg sem állott.

    Kérdik a tolvajok: – Na, mit láttál?

    – Jaj, ne is mondjátok, képzeljétek, tele van a ház hétfejű sárkánnyal, boszorkánnyal, szörnyeteggel! – Ne beszélj! – szörnyülködtek a tolvajok.

    – Igaz ez? – Igaz.

    Gondoltam, rágyújtok a pipámra, akkor szembelőttek puskával a kályhából. Megyek hamar a vödörhöz, az tele volt mind ollóval, az ujjaimat mind összevagdosta. Megyek a törölközőhöz, hogy megtörülközzem, hát az tele volt mind tűvel.

    De ez még semmi, egy boszorkány reám ugrott és azt mondta: pfu, pfu, de még ez mind semmi, kimentem az ajtón, akkor valami a sarkamba beleharapott, azt mondta, hogy: hu-, hu-hu, akkor a fejemre ugrott valami a ház tetejéről, megcsípett, azt mondta: kukurikú, kukurikú.

    A pajtából kiugrott valami, az úgy hanyatt lökött, hogy elestem. De ez még nem elég, az istállóból kiugrott egy hétfejű sárkány, s az úgy megbillentett, hogy kiestem a kapun.

    – Jaj, jaj – rémüldöztek a tolvajok -, vissza ne menjünk többet abba a házba! Nem is bánták az állatok. Ott maradtak szépen.

    A tojás volt a szakácsné, a tű megfoldozta a ruhájukat, a rák elvágta az ollójával a cérnát, a kutya őrizte a házat, a macska fogta az egeret, a kakas reggel kukorékolt, a szamár volt a vízhordó, a ló hordta a fát a konyhára, s így szépen a jó barátok megéltek, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Itt a vége, fuss el véle!

    Pin It on Pinterest