Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy kosárban egy tojás.

Unatkozott, addig mozgatta a kosarat, amíg kigurult belőle.

Ment az úton, ment. Találkozott egy tűvel.

– Szervusz, tű pajtás, hová mész?

– Hát te, tojás?

– Hát én ültem a kosárban, addig ültem, hogy megzápultam, a gazdasszony nem tett a tyúk alá, hogy csirke legyen belőlem.

– Én meg – panaszolta a tű -, ott voltam beszúrva egy törölközőbe, megrozsdásodtam, hát én is elbujdosok.

– No, akkor menjünk együtt! Mentek ketten, beszélgettek, hát, ahogy mennek, mendegélnek, találkoztak egy rákkal.

– Szervusz, rák! Hová mész?

– Elbujdosok. Kiszáradt a patakból a víz, s én gondoltam, legjobb lesz, ha elbujdosok.

– Menjünk együtt! Mentek együtt, mentek, már hárman voltak. Hát, ahogy így ballagtak, találkoztak egy macskával.

– Szervusz, macska! Hová mész?

– Megyek, elbujdosok. Öreg vagyok már, nem tudok egeret fogni. A gazdasszonyom elkergetett.

– Menjünk együtt! Mentek, mendegéltek, négyen voltak, találkoztak egy kakassal.

– Kukurikú! Hová mentek, jó barátok?

– Megyünk elbujdosni. Hát te, kakas koma?

– Jaj, engem le akart vágni a gazdasszonyom, észrevettem s elbujdosok.

– Gyere velünk! Ment a kakas is. Öten voltak, mentek mendegéltek, egyszer csak találkoztak a Bodri kutyával.

– Hu-hu, hová mentek, jó barátok?

– Megyünk elbujdosni. Hát te, Bodri kutya?

– Én is elbujdosok. Öreg vagyok, nem tudom a csontot megrágni, a házat őrizni, a gazdám elcsapott. – Gyere velünk! Ment is. Hatan voltak, mentek, mendegéltek, találkoztak egy szamárral.

-Iá-iá, hová mentek, jóbarátok? –

Megyünk elbujdosni. Hát te, csacsi?

– Jaj, jaj, megöregedtem, nem tudom húzni a kordét, és a gazdám elkergetett.

– Gyere velünk! Mentek együtt, mendegéltek, heten voltak, találkoztak egy lóval.

– Nyihaha! Hová mentek, jóbarátok?

– Megyünk elbujdosni. Hát te, ló, hová mész?

– Én is elbujdosok, olyan öreg vagyok, hogy a gazdámnak már semmi haszna belőlem.

– Gyere velünk! Mentek, mendegéltek, s estére beértek egy erdőbe. Féltek az állatok, hogy jön a farkas, és hol hálnak meg éjjel.

Azt mondja a macska:

– Én a legjobban tudok fára mászni, felmászom egy fára, s megnézem, nem látok-e valahol világosságot.

Hamar fel is mászott a macska a fára, s lekiabált:

– Világosságot látok! Lemászott, a szamár ment legelőre, ő a legokosabb, azt mondta. Mentek, mendegéltek, s egyszer egy kicsike házacskához értek. Onnan szűrődött ki a világosság, beleskelődtek az ablakon. Mit láttak? Tizenkét tolvajt.

Az asztalra kiöntöttek egy zsák pénzt, s azt számolták. Ahányan voltak, annyifele. Ettek-ittak, beszélgettek.

Azt mondják az állatok: – Ijesszük meg őket! – Hogy ijesszük meg?

– Úgy – okoskodott a szamár -, hogy a ló odaáll az ablakhoz, én a hátára állok, az én hátamra áll a kutya, a kakas, a macska, a rák, a tű, a tojás, s mindegyik, ahogy tud, úgy énekel. Úgy is lett.

Egymás hátára álltak. A ló nyihahahá, a szamár iá, a kutya, hu-, hu-hu, a kakas kukurikú, a macska nyávogott, a tű szurkálta, a tojás ütögette, a rák csipegette őket.

Akkora nagy zenebonát csaptak, hogy a tolvajok odabenn a házban elszörnyülködtek, mi lehet ez. Hova fussanak?

De csak egy ajtó volt, azon nem mertek kibújni. Hamar a szobának a sarkában egy lyukat kapartak, azon kibújtak a tolvajok, és elfutottak.

Aztán az állatok bementek, leültek, jól megvacsoráztak s lefeküdtek.

A tojás bebújt a kályhába, a jó melegbe, a hamuba, a tű beleült a törölközőbe, a rák a vödörbe, a vízbe, a macska fölmászott a kályha tetejére, a kutya lefeküdt a küszöbre, a kakas felmászott a ház tetejére, a ló bement az istállóba, a szamár a pajtába, s mindenki aludt, hortyogott.

Egyszer csak azt mondja a tolvajoknak a vezére: – Na, ki lesz az a bátor, aki visszamer menni, megnézni, hogy azok a csúf szörnyetegek ott vannak-e még? Egy tolvaj se mert. – Kap egy kitüntetést, aki visszamegy.

Az egyik tolvaj vállalkozott is.

– Nem bánom, adjatok egy puskát, hogy védekezni tudjak, én vagyok a legbátrabb, én visszamegyek. Lassacskán, lassan visszalopózkodott. Néz ide, néz oda, nem látott senkit se.

– Nincs itt senki – morogta. Elővette a zsebéből a dohányát s a pipáját, hogy rágyújt, de nem volt gyufája. Benyúlt a kályhába, hogy tegyen egy parazsat a pipájába, de amikor megmozgatta a kályhában a hamut, a tojás – szembelőtte.

– Jaj, jaj, jaj! Nem is tudtam, hogy itt puska van! Szembelőttek! Odafutott hamar a vödörhöz, hogy megmossa a szemét, de ott lapult a rák a vödörben, megcsípte az ujját. Ment a törölközőhöz, hogy megtörölközzön. Ott meg a tű összeszurkálta.

– Jaj, jaj, jaj|. – jajgatott, de a macska se volt rest, leugrott a kályha tetejéről, szembekaparászott vele.

– Jaj, jaj, jaj! – Kiugrott az ajtón, a kutya meg, hu-hu, a sarkát jól megharapta. De még ez semmi.

A ház tetejéről a kakas a fejére ugrott, és elkezdte csipkedni; kukurikú, kukurikú! Úgy megijedt, futott a kapu felé. A szamár utána. Úgy hanyatt lökte, hogy a tolvaj elesett.

A ló is észrevette, kiugrott az istállóból, s a patkós lábával úgy megbillentette, hogy kiesett a kapun. Futott vissza a többi tolvajhoz, hogy meg sem állott.

Kérdik a tolvajok: – Na, mit láttál?

– Jaj, ne is mondjátok, képzeljétek, tele van a ház hétfejű sárkánnyal, boszorkánnyal, szörnyeteggel! – Ne beszélj! – szörnyülködtek a tolvajok.

– Igaz ez? – Igaz.

Gondoltam, rágyújtok a pipámra, akkor szembelőttek puskával a kályhából. Megyek hamar a vödörhöz, az tele volt mind ollóval, az ujjaimat mind összevagdosta. Megyek a törölközőhöz, hogy megtörülközzem, hát az tele volt mind tűvel.

De ez még semmi, egy boszorkány reám ugrott és azt mondta: pfu, pfu, de még ez mind semmi, kimentem az ajtón, akkor valami a sarkamba beleharapott, azt mondta, hogy: hu-, hu-hu, akkor a fejemre ugrott valami a ház tetejéről, megcsípett, azt mondta: kukurikú, kukurikú.

A pajtából kiugrott valami, az úgy hanyatt lökött, hogy elestem. De ez még nem elég, az istállóból kiugrott egy hétfejű sárkány, s az úgy megbillentett, hogy kiestem a kapun.

– Jaj, jaj – rémüldöztek a tolvajok -, vissza ne menjünk többet abba a házba! Nem is bánták az állatok. Ott maradtak szépen.

A tojás volt a szakácsné, a tű megfoldozta a ruhájukat, a rák elvágta az ollójával a cérnát, a kutya őrizte a házat, a macska fogta az egeret, a kakas reggel kukorékolt, a szamár volt a vízhordó, a ló hordta a fát a konyhára, s így szépen a jó barátok megéltek, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Itt a vége, fuss el véle!