koreai mese
Egy tigris egy éjszaka bemerészkedett a faluba. Arra lett figyelmes az egyik ablak alatt, hogy egy kisgyerek sír keservesen. Az anya pedig bosszankodva fenyegette kisfiát:
-Azonnal hagyd abba a sírást, mert ha nem, elvisz a tigris.
A gyerek csak tovább sírt, bömbölt, mintha nem is hallotta volna a fenyegetést. „Ez a gyerek csöppet sem fél tőlem, bizonyára nagyon bátor!” – gondolta magában a tigris.
Az anya látta, hogy így nem megy semmire, hát nyájas hangon folytatta:
-Nesze datolya, csak ne sírj már!
Erre a kicsi abbahagyta a sírást.
A tigris így gondolkozott: „Micsoda ijesztő, a szörnyűséges teremtmény lehet ez a datolya, amit csak úgy odavetnek a gyereknek, és az tüstént elhallgat.” Inába szállt a bátorsága, félt a datolyától, s letett attól a szándékáról, hogy elrabolja a gyereket. Kiment az istállóba, gondolta, ha nincs gyerek, jó lesz helyette egy ökör is. Az istállóban azonban egy tolvaj bújt meg, aki a sötétben ökörnek vélte a tigrist, és a hátára pattant.
A tigris rémülten vágtatni kezdett, amilyen gyorsan csak tudott. „Bizonyára a szörnyűséges datolya támadt rám!” – gondolta. A tolvaj pedig tovább lovagolt a tigris hátán, ostorral biztatta gyorsabb vágtára, hogy lemenekülhessen, mielőtt kivilágosodnék, s rajtacsípnék az ökörrabláson. Mikor megvirradt, a tolvaj ijedten látta, hogy nem ökör-, hanem tigrisháton lovagol. Rémülten leugrott róla. A tigris pedig félelmében továbbrohant, menekült a hegyek közé, s talán most is fut, ha meg nem állt.