Egy kis búbos pacsirta meglátott egy tő rezgőfüvet.

-Azt a füvet én gyökerestől kihúzom – mondta hetvenkedve a többi madárnak.

A fű nagy volt, a búbos pacsirta kicsike. A madarak nem hitték, hogy boldogul.

-Gyönge vagy te ahhoz – csúfolták.

Erre a kicsi pacsirta megmérgesedett, s leröppent a fáról a fű mellé. Csőrébe vette a rezgőfű szárát, s nagyon rántott rajta. A fű meg sem rezdült.

-Minek erőlködsz, hiszen úgysem bírsz vele – mondták a madarak.

De a búbos pacsirta csak nem tágított. Próbálta, jobbról, próbálta balról. Mikor ötödszörre rugaszkodott neki, a fű szára elszakadt, a kis pacsirta pedig hanyatt esett. A madarak úgy kacagtak, majd lefordultak a fáról.

Elszégyellte magát erősen a búbos pacsirta. De nem akarta megvallani, hogy felsült. Hencegve azt csicseregte hát:

-Én is így akartam! Én is így akartam.