A bölcs öszvér

[Total: 0    Average: 0/5]

üzbég mese

Volt egyszer egy öszvér. Mint minden öszvér, az is azt gondolta, hogy ő a legokosabb teremtés a világon.

Az öszvér egyszer betévedt egy kertbe. Látja, hogy az erős, magas almafákon apró, piros almák teremnek, a fa alatt pedig, vékony indákon, óriási dinnyék érnek. Felnéz az öszvér még egyszer a fára, aztán lenéz a dinnyére, és bosszúsan csapja hátra a fülét.

-Milyen ostobán rendezték el ezt a világot!- gondolta – Bízták volna csak rám, a bölcs öszvérre, én mindent másképp csináltam volna!

Meghallotta ezt az almafán üldögélő veréb. Megkérdezte:

-Ha meg nem sértelek, mi az, ami nem nyerte meg a tetszésedet?

-Hát nem látod? – szólt az öszvér. – Nézz körül! Ezen a nagy-nagy fán akkora

almák teremnek, mint egy kisgyermek ökle, azokat az öszvérfej nagyságú dinnyéket meg alig bírják a vékony indák. Az volna a helyes dolog, ha a nagy almafán akkora alma teremne, mint a dinnye, a gyönge indákon meg olyan kis dinnyék nőnének, mint az alma!

Így szólt az öszvér, aztán vakarni kezdte az oldalát az almafa törzsén. Abban a pillanatban leeset egy alma, és nagyot koppant az öszvér fején.

-Iá-iá-iá! Szegény fejem, ja-a-aj! – ordított az öszvér.

Nagyot nevetett a veréb.

-Látod, tisztelt bölcs – mondta – , még jó, hogy az alma nem akkora, mint a dinnye, mert különben kereshetnéd most a fejedet!

-Iga-az – az öszvér csak ennyit mondott, és gyorsan elhordta az irháját az almafa alól.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük