A teknősbékához egy délben beállított a szomszédja, egy mosómedve.

-Add kölcsön a teknődet, kedves szomszéd, szükségem volna rá a nagymosásnál.

A teknősbéka erre azt felelte:

-Nagyon szívesen odaadom a teknőmet, ha addig a bundádba bújhatok.

-Tudod, én igen fázós vagyok, ezért is cipelem a hátamon ezt a teknőt, mert nem értem oda idejében, mikor a bundákat osztotta a jó isten.

-Jól van – mondta a mosómedve – , hazamegyek és átöltözöm, addig készítsd te is elő a teknődet.

Ezzel hazaszaladt a mosómedve. Erőlködött így, erőlködött úgy, de sehogy se sikerült kibújnia a bundájából. Szomorúan cammogott vissza a teknősbékához.

-Jaj, kedves szomszéd, nem tudom levetni a bundámat.

-Akkor pedig én sem adhatom oda a teknőmet – válaszolta a teknősbéka.

Így a mosómedve teknő nélkül ment haza, és nem csinált nagymosást. Pedig ha megkapta volna a teknőt, ez a történet is másként végződött volna.