Skip to content

A görbe nyírfa

    tatár mese

    Élt egyszer réges-rég egy igen furfangos szegény ember, aki messze földön híres volt arról, hogy mindig helyén van a nyelve, senki nem tud túljárni az eszén. Ugyanezen a vidéken élt egy gazdag ember is, aki folyton dicsekedett az eszével, és magát tartotta a legokosabb embernek.

    -Engem még az a híres furfangos ember se tud lóvá tenni – dicsekedett gyakran a gazdag.

    Egyszer az úton mendegélt, s az út szélén megpillantotta a furfangos embert, aki ott állt, egy görbe nyírfához támaszkodva.

    Odalépett hozzá a dicsekvő, és azt mondta neki:

    -Téged, barátom, furfangos és leleményes embernek tartanak. No, próbálj túljárni az én eszemen!

    -Megpróbálnám én! – felelte a szegény ember. – Túljárnék az eszeden valami furfanggal, csak az a baj, hogy nincs itt a furfangos tarisznyám. Otthon feledtem.

    -Mennék én szívesen, de nem mozdulhatok innen – mondta a furfangos.

    -Látod, hogy megdőlt ez a nyírfa! Ha nem támasztom a hátammal, rögtön kidől.

    Megmérgesítette a dicsekvőt a sok kifogás, rákiáltott a szegény emberre:

    -Lódulj, hozd a furfangos tarisznyádat, addig majd tartom a helyetted ez a nyírfát!

    A furfangos elment, de nem is tért vissza. A dicsekvő pedig talán még most is támogatja a görbe nyírfát.

    Pin It on Pinterest