japán mese
Valamikor réges-régen élt Kiotóban egy béka. Napjai békésen folytak, a fővárosban nagy tekintélynek örvendett, csak az bántotta, hogy még sohasem látta Osakát, Japán második leghíresebb városát. Egyszer aztán elhatározta, hogy útra kel, megnézi a várost, melyről már annyit hallott.
Osaka és Kiotó között félúton hatalmas hegy emelkedik. No, a kiotói béka megy, megy egyre feljebb a hegyen. Mikor holtfáradtan a tetőre érkezik, látja ám, hogy a túlsó oldalról egy másik béka kapaszkodik nagy lihegve a hegytetőre. A kimerültségtől jó ideig nem jutott szóhoz sem az egyik, sem a másik.
Mikor végre kifújták magukat, a kiotói béka így szólt:
-Ahogy látom, kegyelmed nagy kirándulásra indul. Ugyan merre vezet az útja?
-Osakába lakom, kérem – válaszolt a másik béka -, minthogy még sohasem láttam Kiotót, most végre szeretném megnézni. S ön vajon hova, merre?
-Én meg éppen Osakába akarok ellátogatni. Különben kiotói vagyok.
Erre szépen elmondták egymásnak, ki merre, hogyan jött, s csüggedten állapították meg, hogy még csak fele utat járták meg.
Egy ideig némán keseregtek, aztán így szólt az osakai béka:
-Úgy vélem, hogy holtra fárasztjuk magunkat mindketten, s mégsem érünk oda, ahova indultunk. Éppen most vagyunk utunk legmagasabb pontján. Minek fáradnánk tovább? Innen is megnézhetjük Osakát is, Kiotót is.
-Pompás ötlet! – helyeselte a kiotói béka.
No, erre mindketten hátsó lábukra álltak, a mellsővel meg egymást támogatták, s ámuldozva nézték az alattuk elterülő várost.
Hosszas nézelődés után felkiáltott ám az osakai béka:
-Ejnye, hiszen Kiotó éppen olyan, mint Osaka!
Felkiált erre a másik:
-Osaka semmiben nem különbözik Kiotótól!
Eszükbe sem jutott, hogy beszélgetés közben megfordultak, s mikor felágaskodtak, egyikük is, másikuk is azt a várost nézte, ahonnan elindult!
Elégedetten, megnyugodva tértek haza mindketten.