A sánta kiskacsa [Total: 0 Average: 0/5] orosz népmese Élt egyszer, éldegélt egy apóka meg egy anyóka. Kimentek az erdőbe gombát szedni, s ott egy kiskacsát találtak. Sánta volt a kiskacsa. Fogták az öregek, és hazavitték. Másnap reggel felkeltek, kimentek újra gombáért, a kiskacsának meg pihetollból puha fészket készítettek. Alighogy elmentek, a kiskacsa leánykává változott, sürgött-forgott, kisöpört, vizet hozott, lepényt sütött. Hazatér az apóka meg az anyóka, megkérdik: -Hát itt ki szorgoskodott? Azt mondják a szomszédok: -Itt járt egy sánta leányka, vizet húzott a kútból. Az apóka meg az anyóka másnap megint felkerekedet, de nem mentek az erdőbe: elbújtak a kamrába. A kiskacsa megint leánykává változott, és fogta a vödröt, ment a kútra. Előugrott a két öreg, felmarkolta a kiskacsa tollát, kemencébe vetette. Mind egy szálig elégett. Hazatért a leányka, sírva fakadt nyomban. Kért az apókától meg az anyókától egy színarany rokkát. Lekuporodott a tornácra, csepűt kezdett fonni. Hát egyszer csak vadlúdcsapat húzott el a ház fölött. Felkiáltott: -Édes, kedves ludaim, adjatok egy tollat! Azt felelték a ludak: -Mögöttünk a társaink, majd azok adnak! Újabb csapat repült el a ház fölött. -Édes, kedves ludaim, adjatok egy tollat! -Mögöttünk a társaink, majd azok adnak! Egy magánosan szálló vadlúd leejtett neki egy tollat. A leányka újra kiskacsává változott és elrepült. Sírt az anyóka, sírt az apóka, de hiába: többé sose látták.