Hát az egyik faluba élt egy favágó. Hát az kiment, ugye az erdőre járt vágni a fát, többen jártak, egyszer hazafelé bement a kocsmába.
Hát ott aszongyák neki az emberek, a koma, a sógor, szomszéd:
-Te Jankó, tudod-e, hogy a te feleséged egy olyan pletykás asszony. hogy még a környéken sincs ollyan! M
eg még a faluba egyáltalán nincs olyan pletykás!
Jankó oszt aszongya:
– Ide figyeljetek, emberek, oszt az én feleségem egyedül egy pletykás csak, a tietek nem pletykás?
– Nem bizony! Úgy megpártolta minden ember a feleségét, mint annak rendje. No.
Jankó azt mondja:
– Hát ide figyeljetek, emberek: én egy nap alatt be fogom bizonyítani, hogy az egész falu asszonya egyforma pletykás! Mondják az emberek:
– Szeretnénk mink azt látni! Na, fogadjunk – aszongya – egy liter borba!
Hát úgy is vót. Fogadtak egy liter borba, hogy hónap estére bebizonyítja, hogy az egész falu asszonya pletykás. No, hazament Jankó, egy szót se szólt a feleséginek. Szép csendessen lefeküdtek este. Reggel ugye kelt az asszony, kiment etetni az állatokat. Jankó meg addig bevitt egy tojást a dunna alá.
Megy be az asszony: Jankó az ágyban.
– Te Jankó, veszett teremtette a fajtádnak, hát még most is abba az ágyba gubbasztasz, te? Hát mán a hasadra süt a Nap! Pajtásaid mán rég elmentek az erdőre, mán nem éred őköt utol!
– Ej, asszony – azt mondja -, én máma nem mehetek az erdőre. Ollyan nagy dolog történt velem az éccaka! De nem merem neked megmondani!
– Mondd mán meg, mi a fene lett veled? Csak nem a boszorkák nyomtak meg?
-Jaj, tán még attúl is rosszabb!
-Hát nyögd ki má, hogy mi bajod abba az ágyba!
-Jaj, asszony! – kihúzza oszt a tojást.
Mondja: – Nézd csak, ezt tojtam az éccaka-e!
– Hű, hallod-e, embör!
– De el ne pletykázd senkinek!
– Dehogy mondom, dehogy mondom!
Hát mán mióta a feleséged vagyok, sose nem pletykáztam! A világér se mondom meg senkinek! Jaj, bement az asszony oszt a konyhába, kifelé: hát ha semmit nem is, de ezt mégis el köll mondani valakinek… Hát ezt mán mégse lehet eltűrni! No, megy, tele vót ugye a veder vízvel. Öntözi ki serpenyőbe, lábasokba, mindenekbe, fazekakba, kiöntözte, hát veszi a karjára a vizet, megy ki, néz az egyik szomszédba is, másikba, hát az egyik szomszédbúl éppen gyün ki az asszony.
– Te Mari, te, gyere csak ide a garádhó-e! Mondok neked valamit!
-Mit, te?
– Jaj, te, mi történt nálunk az éccaka?
– Micsoda?
– Jankó tojt!
– Micsinált?
– Tojt!
– Hát oszt mit?
– Rendes tojást! Tyúktojást.
– Hát oszt mennyit?
– Egyet. Nem elég az?
Jaj, szomszédasszony, de el ne mondd senkinek, mert Jankó engem agyonvág! Most mutatta éppen a tojást-e.
– Dehogy mondom, dehogy mondom, hát milyen jó szomszédasszonyok vótunk, hát soha nem pletykáztunk ugye! – Hát nem.
Jaj, az is oszten: jaj, hát ezt mán mégis el köll mondani valakinek. Bement a házba, gyorsan felöltözködött, belinerkendőt a nyakába tette, no, avval el a komaasszonyáér, másik sorra, messzire.
Mán megy, oszt:
– Jaj, komámasszony, hallotta-e, hogy mi újság van!’?
– Micsoda?
– Süldű Jankó három tojást tojt!
– Tojást? Nem lehet az!
– De mosten, most mondta ja felesége-e! De el ne mondja senkinek, komámasszony! Tudja, hogy milyen jó korcasszonyok vótunk mink ugye, hogy nem mondtunk el egymásnak semmi pletykát!
– Hát dehogy mondom! No, akkor az meg elment a nászasszonyáhó. Az is fölvette a pruszlikját, el a másik sorra.
– Nászasszony, tudja-e, hogy mi újság a faluba?
– Dehogy tudom, dehogy tudom, micsoda? Még nem vótam máma sehol, nem hallottam semmit.
– Jaj, Süldű Jankó tojást tojt!
– Tojást? Oszt mennyit?
– Aszongyák, hogy hatot!
Hát ez így ment egész nap. Jankó meg csak feküdt az ágyban, nem tudta, hogy halad-e a pletyka, mi van vele, a pletykával. Alig várta mán az estét. Este oszt fölvette a nadrágot, kabátot, el a kocsmába. Bemegy a kocsmába: minden ember rábámul, nézik őtet…
– Mi van, emberek, hát mér néztek így rám, mér bámultok így rám-e?
– Jankó, hát te itt vagy?
– Hát itt, hát hol köllene lennem?
– Azt beszélik, hallod-e, a faluba, hogy te százat tojtál, hogy ki is kőtötted a csirkéket, hogy negyvenöt jérce meg negyvenöt kakas lett, tíz meg hogy bezápult.
– Ezt beszélik-e?
– Hát ezt.
– Hát ide figyeljetek, cinberek: én egyet tojtam huncutságbúl.
De kilencvenkilencet a te asszonyaitok tettek hozzá. Hát egy nap alatt bebizonyítottam nektek, ahogy megmondtam, hogy az egész falu asszonya egyforma pletykás! Hát ide a liter bort!
Ettek-ittak, jól mulattak, ma is élnek, ha meg nem haltak.