Skip to content

A pletykás asszonyok

    pletykázó asszonyok

    Hát az egyik faluba élt egy favágó. Hát az kiment, ugye az erdőre járt vágni a fát, többen jártak, egyszer hazafelé bement a kocsmába.

    Hát ott aszongyák neki az emberek, a koma, a sógor, szomszéd:

    -Te Jankó, tudod-e, hogy a te feleséged egy olyan pletykás asszony. hogy még a környéken sincs ollyan! M

    eg még a faluba egyáltalán nincs olyan pletykás!

    Jankó oszt aszongya:

    – Ide figyeljetek, emberek, oszt az én feleségem egyedül egy pletykás csak, a tietek nem pletykás?

    – Nem bizony!   Úgy megpártolta minden ember a feleségét, mint annak rendje. No.

    Jankó azt mondja:

    – Hát ide figyeljetek, emberek: én egy nap alatt be fogom bizonyítani, hogy az egész falu asszonya egyforma pletykás! Mondják az emberek:

    – Szeretnénk mink azt látni! Na, fogadjunk – aszongya – egy liter borba!

    Hát úgy is vót. Fogadtak egy liter borba, hogy hónap estére bebizonyítja, hogy az egész falu asszonya pletykás.   No, hazament Jankó, egy szót se szólt a feleséginek. Szép csendessen lefeküdtek este. Reggel ugye kelt az asszony, kiment etetni az állatokat. Jankó meg addig bevitt egy tojást a dunna alá.

    Megy be az asszony: Jankó az ágyban.

    – Te Jankó, veszett teremtette a fajtádnak, hát még most is abba az ágyba gubbasztasz, te? Hát mán a hasadra süt a Nap! Pajtásaid mán rég elmentek az erdőre, mán nem éred őköt utol!

    – Ej, asszony – azt mondja -, én máma nem mehetek az erdőre. Ollyan nagy dolog történt velem az éccaka! De nem merem neked megmondani!

    – Mondd mán meg, mi a fene lett veled? Csak nem a boszorkák nyomtak meg?

    -Jaj, tán még attúl is rosszabb!

    -Hát nyögd ki má, hogy mi bajod abba az ágyba!

    -Jaj, asszony! – kihúzza oszt a tojást.

    Mondja: – Nézd csak, ezt tojtam az éccaka-e!

    – Hű, hallod-e, embör!

    – De el ne pletykázd senkinek!

    – Dehogy mondom, dehogy mondom!

    Hát mán mióta a feleséged vagyok, sose nem pletykáztam! A világér se mondom meg senkinek!   Jaj, bement az asszony oszt a konyhába, kifelé: hát ha semmit nem is, de ezt mégis el köll mondani valakinek… Hát ezt mán mégse lehet eltűrni! No, megy, tele vót ugye a veder vízvel. Öntözi ki serpenyőbe, lábasokba, mindenekbe, fazekakba, kiöntözte, hát veszi a karjára a vizet, megy ki, néz az egyik szomszédba is, másikba, hát az egyik szomszédbúl éppen gyün ki az asszony.

    – Te Mari, te, gyere csak ide a garádhó-e! Mondok neked valamit!

    -Mit, te?

    – Jaj, te, mi történt nálunk az éccaka?

    – Micsoda?

    – Jankó tojt!

    – Micsinált?

    – Tojt!

    – Hát oszt mit?

    – Rendes tojást! Tyúktojást.

    – Hát oszt mennyit?

    – Egyet. Nem elég az?

    Jaj, szomszédasszony, de el ne mondd senkinek, mert Jankó engem agyonvág! Most mutatta éppen a tojást-e.

    – Dehogy mondom, dehogy mondom, hát milyen jó szomszédasszonyok vótunk, hát soha nem pletykáztunk ugye!   – Hát nem.

    Jaj, az is oszten: jaj, hát ezt mán mégis el köll mondani valakinek.   Bement a házba, gyorsan felöltözködött, belinerkendőt a nyakába tette, no, avval el a komaasszonyáér, másik sorra, messzire.

    Mán megy, oszt:

    – Jaj, komámasszony, hallotta-e, hogy mi újság van!’?

    – Micsoda?

    – Süldű Jankó három tojást tojt!

    – Tojást? Nem lehet az!

    – De mosten, most mondta ja felesége-e! De el ne mondja senkinek, komámasszony! Tudja, hogy milyen jó korcasszonyok vótunk mink ugye, hogy nem mondtunk el egymásnak semmi pletykát!

    – Hát dehogy mondom!   No, akkor az meg elment a nászasszonyáhó. Az is fölvette a pruszlikját, el a másik sorra.

    – Nászasszony, tudja-e, hogy mi újság a faluba?

    – Dehogy tudom, dehogy tudom, micsoda? Még nem vótam máma sehol, nem hallottam semmit.

    – Jaj, Süldű Jankó tojást tojt!

    – Tojást? Oszt mennyit?

    – Aszongyák, hogy hatot!

    Hát ez így ment egész nap. Jankó meg csak feküdt az ágyban, nem tudta, hogy halad-e a pletyka, mi van vele, a pletykával. Alig várta mán az estét. Este oszt fölvette a nadrágot, kabátot, el a kocsmába. Bemegy a kocsmába: minden ember rábámul, nézik őtet…

    – Mi van, emberek, hát mér néztek így rám, mér bámultok így rám-e?

    – Jankó, hát te itt vagy?

    – Hát itt, hát hol köllene lennem?

    – Azt beszélik, hallod-e, a faluba, hogy te százat tojtál, hogy ki is kőtötted a csirkéket, hogy negyvenöt jérce meg negyvenöt kakas lett, tíz meg hogy bezápult.

    – Ezt beszélik-e?

    – Hát ezt.

    – Hát ide figyeljetek, cinberek: én egyet tojtam huncutságbúl.

    De kilencvenkilencet a te asszonyaitok tettek hozzá. Hát egy nap alatt bebizonyítottam nektek, ahogy megmondtam, hogy az egész falu asszonya egyforma pletykás! Hát ide a liter bort!

    Ettek-ittak, jól mulattak, ma is élnek, ha meg nem haltak.

    Pin It on Pinterest