Sétálni indult Brekus, Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka.

Elérkeztek egy patakhoz.
– Fürödjünk meg ! – brekegte Brekus, és beugrott a vízbe.
– Nem tudunk úszni – mondta Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka.
– Brehehehe !- nevetett rajtuk Brekus. – No hiszen, nem sokra megyek én veletek !
És úgy kacagott, hogy majdnem vízbe fúlt.

Nagyon megbántódott ezen Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka.

Törték a fejüket, mitévők legyenek. Addig-addig törték a fejüket, míg végre kitaláltak valamit.
Kispipi elment, és hozott egy falevelet. Egérke egy fél dióhéjat.

Hangyácska egy szalmaszálat vonszolt oda valahonnan. Katicabogárka pedig egy cérnaszálat.
És nagy buzgón munkához láttak: a szalmaszálat bedöfték a dióhéjba, a falevelet cérnával
hozzákötötték, és máris készen állt a kis hajó. A hajót vízre lökték. Beleültek és elhajókáztak !
Brekus kidugta fejét a vízből, hogy tovább nevessen rajtuk, de a kis hajó már messze járt… utol se érheted!