A jó élet titka (litván népmese) [Total: 0 Average: 0/5] Egy apa nagyon jól élt. Amikor megöregedett, a fia így szólt hozzá: – Apa, ne halj meg úgy, hogy nem árultad el a titkát annak, hogy miért éltél ilyen jól. Mondd el nekem, hogy hogyan lehetséges, hogy mindened megvan. Én is jól akarok élni. – Itt nincs semmi titok – mondta az apa. – Minden nagyon egyszerű. Senkinek se mondd, isten megsegéljen, minden reggel egyél mézet, és a régi prémre tegyél új huzatot! A fiú mindjárt vett magának prémet, a prémekre huzatot húzott, minden régit egybegyűjtött. És amikor ment dolgozni, mindig hallgatott. Amikor találkozott emberekkel, akik dolgoztak, ő semmit sem mondott. Vett magának mézet, és minden reggel mézet evett. És mégsem jön a jó élet. – Apa – mondta az apjának -, te becsaptál engem. Amint mondtad, úgy teszek, mégsem lesz több a keresetem. – No, akkor hogyan lehet? Mondtad “isten segéljen”? – Nem mondtam. Szótlanul elmentem az emberek mellett. – No, reggel mit ettél? Mézet? – Minden reggelire mézet ettem. – No, és a prémekkel mit tettél? – Mindegyikre új huzatot húztam! Mégsem – mondta – lett semmi sem jobb. Ekkor az apja így beszélt: – Gyermekem, keljél fel te a legkorábban, hogy mások, látva téged, amint dolgozol, mondják neked: “isten segéljen!”. És ha a reggeliig kora hajnaltól fogsz dolgozni, minden reggelid mézédes lesz. És azok a prémek – a régiek – új huzatokkal – igyekezz, hogy minden föld új legyen: vágd ki a bokrokat, szedd ki a tönköket! Szántsd fel, tedd rendbe, és vesd el a magokat – majd meglátod, milyen gabonád nő! No, a fiú hallgatott az apjára, és úgy tett, amint az mondta. És maga is új életre kelt. – Íme, ez a titok, a munka!