japán mese

Élt egyszer egy ember Ecsu tartományban, akinek meghalt a felesége, s csak egy kisfiú maradt utána. Az ember nemsokára újra megházasodott, és a második asszonytól is fia született. De az új asszony gyűlölte mostohafiát. Egyszerűen Korizannak nevezte, mert azt remélte, hogy a rövid név megrövidíti az életét is, s bízott abban, hogy a gyermek hamarosan elpusztul. Édesfiának azonban hosszú-hosszú nevet adott, hogy hosszú legyen az élete. Temérdek tanakodás után elkeresztelte hát Onudo-kuniudo-mappiaraniudo-hiraniudo-heitoko-heiganokónak, s ehhez még hozzátette az előkelő hangzású Hemetani-kameta-icsogiri-kacsogirika csocsoran-ocsogirka-sikisiki-andono nevet is, de még most sem volt elégedett, s ezért megtoldotta még néhány hangzatos dísznévvel: Heianji-temmoku-mokudono-ejzuke.

Egyszer aztán a gyerekek a folyóparton játszadoztak, és Kori-zan, a mostohafiú beleesett a folyóba. Az emberek, akik a közelben voltak, észrevették, és kiáltozni kezdtek:

-Kor-zan beleesett a folyóba!

Meghallotta az apja, odaszaladt és kimentette. Nem sok idő múlva, játszadozás közben a folyóba pottyant a másik fiú. Az emberek észrevették, s odakiáltották az apjának:

-Hé, hallod-e, Oniudo-koniudo-mappiraniudo-hiranudo-heitoko-heiganoko-hemetani-kameta-icsogiri-kacsogirika-csocsoran-ocsogirka-sikisikiandono-heianji-temoku-mokudono-ejzuke beleesett a folyóba!

De mire a szülők meghallották, hogy tulajdonképpen mi történt a gyerekkel, már messzire sodorta a fiút az ár. Kis híján belevesztett az örvénybe. Hétnapi járóföldre ért partot, majd lekopott a lába, amire hazaért.