Ezt a történetet Szibériában hallottam, a Bajkál-tó vidékén, s bevallom, nem akartam elhinni. De a polgártárs, aki mesélte, erősen bizonygatta, s azt állította, hogy a rég időkben valamelyik szibériai újság is megírta ezzel a címmel: „Ember és medve szövetsége a farkasok ellen.”
A Bajkál partján élt, éldegélt egy erdész, halászott, mókusra vadászott. Egyszer télen kinéz az ablakon, s hát látja – óriási medve szalad egyenesen a ház felé, nyomában farkasok csodája. Már-már utolérik a medvét, vége… de a tányértalpúnak még a mancsával is támasztja, egészen nekidől. Az öreg erdész hamarosan átlátta a helyzetet, lekapta a puskáját a falról, s rászólt a mackóra:
-Támaszd, Miksa, támaszd!
A farkasok nekirontottak az ajtónak, az öreg célba veszi a legnagyobbat s megismétli:
-Támaszd, Miska, támaszd!
Így lelőtte az egyik farkast, aztán a másikat, a harmadikat.
-Támaszd csak, Miska, támaszd! – folyvást hajtogatta.
Amikor a harmadik farkast is leterítette, a csorda szétszaladt, a mackó pedig ott maradt, áttelelt az erdész házában az öreggel együtt. Tavasszal, amikor a medvék előbújnak barlangjukból, az öreg – úgy mesélték – fehér nyakörvet fűzött a tányértalpúra, s meghagyta a környékbeli vadászoknak, hogy azt a fehér nyakörves medvét a világért meg ne öljék, mert az a medve az ő barátja.