A róka a folyóparton üldögélt, és törte a fejét: „Hogyan juthatnék friss halacskához?” Nézelődik a róka, egyszer csak látja, hogy egy rönk úszik feléje a folyón, a rönkön két sirály üldögél.

Megkérdi tőlük a róka:

– Mit csináltok, sirályok?

– Halászunk.

– Vigyetek el engem is!

– Ugorj!

Odaugrott melléjük a róka. Nagyot billent a rönk, a sirályok felrepültek, a róka meg beleesett a vízbe. Sodorta a folyó lefelé a rókát – lesodorta a tengerbe. Nézte a róka a tenger sok vizet.

Így biztatta magát: – Rajta, mancsaim, evezőim legyetek!

Rajta, lompos farkam, kormányrudam légy! Azzal úszni kezdett, mintha csónakon evezne.

Mancsai, mint az evezők, csépelik a vizet, farka, mint a kormányrúd, forog ide-oda, ide-oda. Csak azt felejtette el a róka megparancsolni a farkának, hogy a part felé kormányozzon. Így hát a nyílt tengerre kormányozta a farka.

Úszott a róka, evezett, de partot sehol sem látott. A tenger kellős közepéig úszott. Nem tudta, hova, merre forduljon.

Akkor találkozott egy fókával. – Merre tartasz, róka? Eltévedtél a mi tengerünkben?

Innen aligha vergődsz ki a partra!

– Tudom én, hová evezek! – felelte a róka.

– Meg akarom nézni, vannak-e még állatok a tenger vizében. Azt hallottam, igen kevesen maradtatok!

– Rosszul hallottad – felelte a fóka.

– Sok állat él még a tenger vizében: mi, fókák, aztán rozmárok, bálnák…

– Ugyan? – csodálkozott a róka.

– Bizony én azt el nem hiszem, amíg tulajdon szememmel nem látom! Bukkanjatok fel, ti, tengeri állatok mindannyian a mélyből, feküdjetek egymás mellé, sorba, egészen a partig! Én meg majd megszámollak benneteket.

Felbukkantak akkor a tenger mélyéből a fókák, a rozmárok, a bálnák, és ráfeküdtek a víz hátára, szép sorba, egészen a partig. A róka meg lépkedett a hátukon, mint valami hídon. Lépkedett és számolta: – Egy fóka, két fóka, három fóka…

Egy rozmár, két rozmár, három rozmár… Egy bálna, két bálna, három bálna… Így ért el egészen a partig. Kiugrott a partra, és visszakiáltott a fókának:

– Igazat mondtál, fóka: sokan vagytok még ostoba állatok a tenger vizében.

Hidat lehet építeni belőletek a tengeren keresztül! No, most pedig ússzatok, ahova akartok, én meg pihenek.

Elúsztak a tengeri állatok, a róka meg levetette a bundáját és felakasztotta száradni egy bokor ágára, a farkát meg letette egy kőre – hadd száradjon.

Fordította: Rab Zsuzsa