A Kis utcában autó nem hajt, kerékpár is csak ritkán. Annál nagyobb a gyerekzsivaj. A fiúk fogócskáznak, fociznak, katonásdit játszanak, a lányok főzőcskéznek és babáznak. Csupa kertes házacska, az utcán játszó gyerekeket a kerítésen, ablakon át vigyázó anyai szemek figyelik.

A gyerekek között a legkisebb Pötty, egy csöppnyi kislány. Reggelente kijön a ház elé, hozza a sámliját. Leül és nézi, mit játszanak a gyerekek.A Kis utca gyerekei már mind iskolások, csak Pötty nem. Ő még azt sem tudja megmondani, hány éves. A játékban is ügyetlenke, nem tud elszaladni a fogó elől. A labdát kiejti a kezéből, rollerezni is alig tud még.Nem is játszik Pöttyel senki. Csak ül, ül kis sámliján és nézelődik. Most kijön hozzá az édesanyja, letép a kertben egy szál piros virágot és odaadja neki. A kislány nagyon megörül a szép virágnak.
– Virág! – mondja, és megszagolgatja. – Jó szagú!
Ekkor hirtelen odalép hozzá egy nagyfiú
– Mutasd! – mondja, és Pötty engedelmesen odaadja neki. A fiú nevet, elveszi, aztán odébbáll. Egyenként tépkedi ki a szép piros virág szirmait.
– Elvette – görbül sírásra Pötty szája.
Édesanyja látja mindezt az ablakból, újra kijön hozzá, hozza a kisvödröt meg a kislapátot.
– Süss pogácsát! – mondja.
– Neked is sütök – mosolyodik el Pötty, és hozzáfog a pogácsasütéshez. Egy kisfiú meg egy nagyobbacska kislány azonban elveszi tőle a vödröt meg a lapátot. Még rá is szólnak:
– Menj arrébb, Pötty! Egy óriási tortát akarunk sütni!
Pötty messziről nézi, hogyan sütik a tortát azok ketten. De hamar beleunnak, gurigázni kezdenek a vödröcskével, a lapátot meg beleszúrják a homokba. A kislány beszalad a konyhába az édesanyjához:
– Anya, gyere játssz velem!
– Nem érek rá, kislányom! Látod, főzöm az ebédet.
Pötty még ott álldogál egy darabig, aztán fogja a rollert és kimegy. Az utca néma volt. A gyerekek már mind elmentek az iskolába. A kislány lassan, ügyetlenül elindult a rollerrel a járdán, a Kis utcából kikanyarodott a Nagy utcára, ahol egymás után suhannak az autók. Vigyázz kutya, amikor észrevette, még utána is kiáltott:
– Vau, vau, hová mész Pötty?
– Velem nem játszik senki – panaszkodott a kislány.
– El is megyek innen messzire, oda, ahol több gyerek van, mint a Kis utcában. Hátha játszik velem is valamelyik.
Vigyázz csaholt még egyet-kettőt, aztán elindult Pötty után. A kislány letette a rollert a járdáról az úttestre, mert át akart menni a túlsó oldalra. Az autók fékezve, csikorogva kerülgették a rolleros kislányt meg a kutyát, csoda, hogy el nem gázolták őket. Elérkeztek a villamossínekig. Ekkor történt a baj. A roller egyik kereke beleszorult a sínbe, Pötty hasra vágódott. Vigyázz figyelt nagyon, mert észrevette hogy jön a villamos. Csöngetett, erősen csöngetett, de hiába, Pötty, a roller meg Vigyázz ott maradtak a sínen. A villamos megállt, a vezető leszállt, az utasok is leszálltak és körülvették őket. Jött a rendőr bácsi is és rendet csinált. Kiszabadította a beszorult rollerkereket, a rollert meg a kislányt a járdára kísérte, és így szólt:
– A járdán rollerezz, kislányom! – aztán megveregette a kutya vállát -, te meg vigyázz rá!
Pötty most már a járdán kerekezett tovább. Sok gyönyörű kirakat előtt haladtak el, nem siettek, megnézték mindegyiket. Cukorkabolt, játékbolt, cipőbolt, papírüzlet, szebbnél szebb, érdekesnél érdekesebb dolgok. Az egyik kirakat előtt Pötty megfogta egy néni kezét és megkérte:
– Tessék felemelni, nem látom jól a kirakatot!
A néni mosolygott, karjába vette.
– Egyedül járkálsz a városban? – kérdezte.
– Nem vagyok egyedül. Vigyázz is eljött velem – felelte Pötty.
A néni letette, megsimogatta a fejét és elment. Pötty meg Vigyázz a Kerek térre értek. A tér közepén zenekar muzsikált. Körös-körül sok-sok gyerek, mind rollerrel száguldozott. A nézők kiáltoztak, biztatták a gyerekeket:
– Gyorsabban! Gyorsabban! Előzd meg! Előzd meg!
Pötty is csatlakozni akart a versenyzőkhöz, de egy kisfiú rászólt és visszahívta:
– Kicsi vagy te még ahhoz! Inkább figyeld, mit tudnak a nagyok!
– Itt sem játszik velem senki! – panaszkodott Pötty.

Újra elindultak.
Végigmentek a Szép utcán, átmentek a vasúti síneken a sorompónál és egy szép parkba értek. A nap már lemenőben volt, a gyerekek szedelőzködtek, indultak hazafelé. A kislány itt is hiába keresett játszótársat, a hinták mozdulatlanul lógtak, a körhinta megállt, a homokozó üres volt, a padokon sem ült már senki.
– Én még itt vagyok! – szólalt meg egy vékony hangocska
– Ki volt az? – kérdezte Pötty, mert nem látott a közelben senkit.
Vigyázz is, Pötty is keresni kezdte a vékony hangocska gazdáját és végre a homokozóban egy kedves kis babát találtak.
– Baba! – örült meg neki Pötty. – Gyere, játsszunk valamit!
– Jó! – felelte a baba -, játsszunk „Bújj, bújj, zöld ág”-at.
– Kevesen vagyunk hozzá – szomorodott el Pötty -, de nem baj, talán Vigyázz is játszik velünk.
– Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske…- zendítettek rá mindhárman, s ekkor egy hosszú farkú mókus ugrott Pötty egyik vállára, a másikra meg egy galamb telepedett.
– Na, most már éppen elegen lettünk! – örvendezett a kislány.
Olyan jól játszottak, hogy észre sem vették, már be is esteledett.
– Álmos vagyok – siránkozott a baba, s erről Pöttynek is eszébe jutott az ágya, az édesanyja, a Kis utca.
– Hazamegyünk, Vigyázz! – mondta és megindultak. Pötty, a mókus és a galamb a rolleron, Vigyázz meg mellettük, szájában az álmos fababával.

Éppen akkor ismételte harmadszor a ráció:
„ Elveszett Pötty, a legkisebb kislány a Kis utcából. Rollerja van és Vigyázz kutya is vele lehet, mert a kutya is elveszett. Ha valaki megtalálja őket, kísérje a rendőrszobára.”
A rendőr, aki a villamossínről a járdásra kísérte Pöttyöt, nagyon sajnálta, hogy nem vitte haza a kislányt. A néni, aki a karjába vette a kirakat előtt, nagyon megbánta, hogy útjára engedte a csöppséget. Az egész Kis utca felbolydult, szaladtak erre, futottak arra, hátha megtalálják. A gyerekek azt mondták:
– Szegény Pötty! Nem akartunk játszani vele, mert olyan pici még.
A kislány édesanyja meg azt mondta:
– Biztos vagyok benne, hogy Pötty hazajön. A Vigyázz kutya majd hazahozza…

A mókus meg a galamb elbúcsúzott Pöttytől, a kislány megígérte nekik, hogy máskor is eljön hozzájuk játszani. Amikor végre befordultak a Kis utcába, a gyerekek azonnal észrevették.
– Pötty! Itt jön a mi kedves Pöttyünk! Itt van Vigyázz kutya is!
– Csakhogy megjöttetek! – sóhajtott anya és a Kis utca minden lakója föllélegzett.
A fababa is felébredt és szépen köszönt:
– Jó estét kívánok!
– Ez a fababa – mutatta be Pötty. – Szeret velem játszani.
– Ezután mi is játszunk veled – mondták a gyerekek, és ettől a naptól kezdve mindig akadt Pöttynek játszótársa. Hogyisne! Ő lett a Kis utca legnevezetesebb lakója!

Bodrits István fordítása�