Vígh Rózsa: Rozika tojást fest

Rozika tojást fest
[Total: 0    Average: 0/5]

Nem úgy kezdem, hogy egyszer volt, hol nem volt, hiszen amit most elmondok, nem is olyan régen, talán éppen a napokban és talán éppen a ti kis falutokban történt…

Rozika mindig mindent jobban akart tudni mindenkinél. Nem tűrte, hogy magyarázzanak neki, tanítsák, csak a maga fejére hallgatott. Elmondok egy történetet arról, mennyire ráfizetett egyszer az önfejűségére.

Rozika már napok óta azzal dicsekedett az iskolában, hogy az idén maga festi meg a húsvéti tojásokat és azok olyanok lesznek, hogy mindenki eltátja a száját, ha rájuk néz. Gyönyörű mintákat pingál rájuk…Szebbeket, mint akárki.

Volt, aki nevetett, de volt, aki komolyan vette Rozika szavait, és egy kicsit irigykedve sóhajtotta: “Miért nem vagyok én is olyan ügyes, mint Rozika!”

Húsvét vasárnapján Rozika édesanyja megfőzte a tojásokat, kirakta őket egy tálcára és így szólt:

– No, kislányom, akkor elmondom, hogyan csináld…

– Tudom én magam is, tessék csak hagyni, majd én megfestem őket.

– Ahogy gondolod – válaszolta az édesanyja és kiment a szobából.

Rozika pedig hozzáfogott a munkához. Odakészítette a festékes dobozt, színes ceruzát, no meg az üzeltben vásárolt tojásfestékeket. Hosszas töprengés után úgy döntött, feketével mintáz, mert az minden színen jól érvényesül.

Befestette hát a tojásokat az üzleti festékekkel, majd amikor megszáradt – ahogy az előző évek során édesanyjától látta – szalonnával kente be őket, hogy jobban csillogjanak. Igen ám, de amikor hozzákezdett a mintázáshoz, a fekete szín úgy futott szét a zsíros tojásokon, mintha gúnyt űzne Rozika tudálékosságából. Próbálta tussal, színes ceruzával, de a gondolatban oly szépre színezett tojások csak nem akartak sikerülni. Keze könyökig maszatos lett, orra hegyén nagy piros folt éktelenkedett, arca bohócéhoz hasonlított.

Így talált rá édesanyja és nem állhatta meg, hogy nagyot ne kacagjon.

Rozika egy darabig türtőztette magát, de aztán keserves sírásra fakadt.

-Mi lesz, ha holnap eljönnek az osztálytársaim? Azt mondtam, ilyen tojásokat sehol nem látnak majd…Virágokat ígértem nekik, gyönyörű virágos, hímes tojásokat…

Édesanyja elkomolyodott, de egy szót se szólt.

Rozika keveset aludt ezen az éjszakán. Hol a fekete festékkel, hol a maszatos tojásokkal birkózott, hol a csúfolkodó fiúk elől futott, bújt az ágy alá, …s reggel, alig ébredt fel, máris bekopogtatott az első locsoló. Talán a kíváncsiság vitte olyan korán Rozikáékhoz, tudni akarta, milyenek azok a híres tojások.

Rozika tűrte, hogy pajtása meglocsolja, de amikor édesanyja az éléskamra felé indult, legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. És csodák csodájára…a kamrából előkerült tojásokról szebbnél szebb virágok mosolyogtak a kíváncsi kis locsolóra! Rozikának még a szája is tátva maradt a csodálkozástól. Ezek lennének az ő maszatos tojásai? Édesanyja mosolyogva nézett rá, és csak akkor szólalt meg, amikor a kisfiú sűrű köszöngetések között elment.

-Látod, kislányom, milyen szép hímes tojásokat lehet készíteni, ha az ember érti a módját, de te nem akartad, hogy megtanítsalak rá, pedig nekem is meg kellett tanulnom…Öreganyám mutatta meg kicsi koromban. Nem boszorkányság ez, csak olvasztott viasz kell hozzá meg egy vékonyka ecset, aztán jöhet a tojásfesték…

-Köszönöm, anyukám, nagyon szépen köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük