Böske a telet szereti

Móra Ferenc: Böske a telet szereti

Esett a hó sűrűn, nagy pelyhekben, a szél bömbölve szórta szét a csendes pusztaságon. Sem ember, sem állat semerre, ameddig a szem elláthatott. A nagy hófúvások úgy betemették az apró tanyaházakat, hogy csak a kéményük látszott ki, fekete füstfelhőket eregetve a fehér világba. A nap alighogy kipillantott délfelé az ólomszín…


Beckó vára

Benedek Elek: Beckó vára

Olyan magas kőszikla tetején állott Beckó vára, hogy a madár is elfáradt, mire fölrepült. Az igaz, hogy csak olyan hatalmas nagy úr tudta fölépíttetni ezt a várat, amilyen Stibor vajda volt. S ő sem magának építtette, hanem az udvari bolondjának: Beckónak. A Vág gyönyörű völgyén Stibor vajda igazi kiskirály volt….


A vörös tehén

Benedek Elek: A vörös tehén

Volt egyszer egy szegény ember, annak a szegény embernek egy fia s egy vörös tehene. Meghal a szegény ember felesége, s a gyermek árván marad. Na, telik-múlik az idő. Azt mondja egyszer a gyermeknek a szomszédasszony: – Te legényke, mondd meg az édesapádnak, hogy vegyen el engem feleségül, mert én…


A rest többet fárad

Benedek Elek: A rest többet fárad

Krisztus urunk egyszer, amint éppen egy város felé mendegélt Péterrel, egy krajcárt talált az úton. Szólt Péternek: – Vedd föl azt a krajcárt, Péter! Még hasznát vehetjük. – Nem veszem én – mondotta Péter. – Vedd föl, Péter! – Minek, Uram? Nem érdemes lehajolni egy krajcárért! Hát jól van. Krisztus…


Mese a kalászról

Benedek Elek: Mese a kalászról

Mikor az Úristen a világot megteremtette, jó dolga volt a szántóvető embereknek: csak egy barázdát kellett szántani, azt ha bevetették, elég volt bőven, mert a gabonák szára a tövétől a hegyéig csupa kalász volt. S még milyen kalász! Telides-tele volt súlyos szemekkel: egy kalász elég volt egy ház népének. Hanem…


A szürke

Benedek Elek: A szürke

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek semmi egyebe nem volt a világon, csak egy szürke lova. Azzal mindennap eljárt a szárazmalomba őrölni, úgy éldegélt egyik napról a másra. Hát egy esztendőig, kettőig ment, ahogy ment…


Az aranyfonál

Benedek Elek: Az aranyfonál

Hallottátok-e hírét Kolcvárnak? A szép Hátszeg völgyében, magas hegy tetején tündökölt ez a vár. Messze földön nem volt szebb ennél. A Kendeffy családé volt ez a vár, s abban az időben, mikor az a szörnyű tatárjárás volt, egyedül lakott e várban Kendeffy Ilona. Egyedül, mert az apja, a testvérei s…



A száj meg a kéz (afrikai mese)

Száj meg Kéz nagy barátok voltak. Együtt éltek. Egy nap Száj úgy döntött, hogy rizsföldet fog művelni. Ő kiirtotta a bozótot, majd a felesége elvetette a rizst. A rizs nőtt és érni kezdett. Amikor a rizs beért, az állatok kezdték minden nap megdézsmálni. Száj egyszer elment látogatóba a barátjához, Kézhez….



Benedek Elek: Jankalovics

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a hármas üveghegyen is túl, volt egy fiatal király s annak szép felesége. Még egyesztendős házasok sem voltak, a királynak háborúba kellett menni, s amíg idegen országban hadakoztak, a feleségének két aranyhajú gyermeke született: fiú volt az egyik, leány volt a másik….


Öt tojás

Az öt tojás (székely népmese)

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény leszerelt katona. Ahogy ment, baktatott hazafelé, nem volt egy fillér se a zsebében. Betért egy kocsmába. Azt mondja a kocsmárosnak: – Kocsmáros úr, nagyon szépen megkérem, adjon nekem valami ennivalót! Most szereltem le, s…