Május első vasárnapján
mit mondhatnék tenéked?
Ami e szép naphoz illik:
valamilyen meséset.

Mint rózsa a kiskertünkben,
orcád legyen olyan szép,
s szemed mindig oly csillogó,
akár a csillagos ég.

Kacagásod oly gyöngyöző,
mint erdőn a kispatak,
dalolj mindig olyan szépen,
mint a dalos madarak.

Bánat sose érje lelked,
legyél boldog és vidám.
Ezt kívánom én most néked,
édes, drága Anyukám.

Mivel semmi más gondolat
nem jut most az eszembe –
átölellek, hozzád bújuk,
s azt suttogom: SZERETLEK!