Skip to content

Mátyás király megköszönte a szállást

    Egyszer Mátyás király rongyos ruhában, egy rossz kocsin, gebe lóval járt faluról falura. Hogyhogy nem, egy kátyúban nagyot reccsent a hátsó bal kereke s összetört. Kivette Mátyás a kereket, felvette a hátára s elindult egy bognárt keresni.

    Kiderült, hogy abban a faluban nincs bognár. Mehetett szegény Mátyás a szomszéd faluban. Ott aztán valaki megcsinálta a törött kerekét. Jó is lett, indulhatott vissza a másik faluba.

    Este lett, mire visszaérkezett. Mit csináljon, valahol meg kell szállnia. Elindult szállást keresni.

    Bekopogott egy házhoz. Elmondta mi járatban van, hogy s mint járt. Adjanak szállást egy éjszakára!

    -Dehogy adok én kendnek szállást. Mit tudom én, hogy kend miféle csavargó. Táguljon kend az én portámról! – adta ki az útját a gazda.

    Mátyás keserűen nézett vissza a tágas portára. Csűrök, istállók, kazlak. Erősen remélte, hogy itt meghúzódhat éjszakára. Nagy bánatosan továbbment.

    Ahogy az utcán bódorgott, odaért egy kicsi viskó elé. Félve szólt be, hogy kaphatnak-e éjszakára szállást?

    -Kerülj beljebb atyafi! Hadd lássalak, ki vagy? – szólt egy hang.

    Mátyás belépett a szegényes kis házacskába. Azt mondta neki a gazda:

    -Nézd fiam, szegények vagyunk, egy ágyunk van, abban is a beteg feleségem fekszik. Ha jó lesz mellettem, a szalmán, akkor maradj itt!

    -Jó lesz, jó lesz! – örvendezett Mátyás.

    Lefeküdtek, elaludtak hamar.

    Mikor reggel jókor felébredtek, Mátyás király megköszönte a szállás s elment.

    A szegény ember később felölelte a szalmát, hogy kivigye az istállóba – hát, uramfia! –kiesett egy zacskó arany a szalma közül. Megijedt a szegény ember, megfutamodott, hátha még utóléri az éjszakai vendéget.

    Mátyás gyenge lovacskája lassan poroszkált az úton, így hát a szegény ember utólérte nagy lihegve.

    -Álljon meg, álljon meg! – kiáltozott a kocsi után.

    Mátyás megállt, megvárta a szegény embert.

    -Mi a baj, mi történt? – kérdezte a rémült embert.

    -Uram, vagy mi? Itt felejtette nálam ezt a zacskó aranyat.

    -Nem felejtettem ott, szándékosan adtam kelmednek. –

    Akkor csak szétnyitotta keblén a rongyos gúnyát, alatta aranyos kelme feszült. – Sose felejtse el, hogy Mátyás király megköszönte a szállást! Erről írást is hagyam a zacskóban, nézze meg!

    Mátyás meglegyintette ostorával a lovacskája farát s tovább hajtatott. A szegény emberből módos gazda lett s holtig áldotta Mátyás király nevét.

    Pin It on Pinterest