Skip to content

Mátyás király és a siratóasszony

    Valamikor, ha meghalt valaki, illett elsiratni. Ilyenkor a rokonok, a barátok sírva, énekelve felsorolták az elhunyt összes jó tulajdonságait, jó cselekedeteit. A rosszról illett megfeledkezni. Azt tartották, hogy halottról jót, vagy semmit! Voltak siratóasszonyok is, akik fizetségért siratták el a jómódú elhunytat.

    Egyszer Mátyás király akkor ment végig egy falun, mikor a legmódosabb gazda meghalt. A gazda rokonai megfogadtak egy szegény napszámos asszonyt, hogy sirassa el a halottjukat. Adnak egy véka búzát, csak nagyon szépen sirassa. Sok jót mondjon róla.

    Mátyás király mire odaért a halottasházhoz, már mindent tudott a gazdáról. Elmondták a falubeliek, hogy milyen szegénynyúzó volt egész életében. Hallgatta Mátyás király egy ideig a szegény asszony jajgatását s azt, hogy hogy dicséri a néhai sanyargatóját. Nem állhatta meg a király, hogy meg ne kérdezze:

    -Ugyan jó asszony, mit fizetnek kendnek, hogy így feldicséri a gazduramat?

    -Egy véka búzát – felelte a szegény asszony.

    -Tetejivel adják! – szólt oda Mátyás király a rokonoknak. Még egy aranyat is nyomott az asszony markába. Na, az úgy megörült, hogy ezután már semmi más nem jutott eszébe, csak az, hogy tetejivel adják, tetejivel adják!

    Így siratta el a szegény asszony a nagygazdát.

    Pin It on Pinterest