Gyakran megtörténik, hogy amikor a városokban tűz üt ki, gyermekek maradnak a házakban, s nem lehet őket kihozni, mert rémületükben elrejtőznek és hallgatnak, és  a füsttől nem lehet meglátni őket. Londonban kutyákat tanítanak be a mentésükre. Ezek a kutyák együtt laknak a tűzoltókkal, s amikor egy ház kigyúl, a tűzoltók beküldik őket, hogy hozzák ki a gyermekeket.

Egy ilyen betanított kutya Londonban tizenkét gyermeket mentett meg egymagában; ezt a kutyát Bobnak hívták.

Egyszer kigyúlt egy ház, s amikor a tűzoltók odaérkeztek, egy asszony futott hozzájuk. Jajveszékelt, és azt mondta, hogy egy kétesztendős kislánya maradt a házban. A tűzoltók beküldték Bobot. Bob felszaladt a lépcsőn, és eltűnt a füstben. Öt perc múlva kifutott a házból, s kihozta a kislányt, a fogával fogta ingecskéjét. Az anyja odarohant a gyermekhez, és sírt örömében, hogy kislánya megmenekült a haláltól.

A tűzoltók megsimogatták a kutyát, s megvizsgálták, nem pörkölődött –e meg; de Bob vissza akart futni a házba. A tűzoltók azt hitték, hogy odabenn van valaki élő, s elengedték. A kutya beszaladt, s csakhamar visszafutott, s hozott valamit a foga között. Amikor az emberek megnézték, hogy mit hoz, elkezdtek nevetni valamennyien: egy nagy játék babát hozott a szájában