Aranyosi Ervin: Kutya-mese

Kutya-mese
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]

Mesét mondok, figyeljetek:
– Egyszer régen…, hol nem volt.
Élt egyszer egy farkaskutya,
háta, feje csupa folt.
Ám egy napon, megjött a tél,
a világra hó esett,
a bundáját eláztatta,
s minden foltja elveszett.

Úgy bánkódott, jaj, miattuk,
nem lehetett önmaga,
foltok nélkül leáldozott
farkaskutya csillaga.
Úgy döntött hát, világgá megy,
s megkeresi foltjait,
hátha van egy „Foltos” ország,
és a sok folt ott lakik.

Ment, mendegélt, de ahol járt
nem tudtak Folt-országról,
talán azért, mert nem koptak
le foltok más jószágról.
A Jótündér, varázsgömbjén
észrevette a kutyát,
ahogy vitte országúton
a bús vándor-batyuját.

Észrevette, megsajnálta
és megjelent előtte,
mert szívét az együttérzés
jószándékkal benőtte!
Úgy döntött, hogy segít rajta,
visszaadja foltjait.
Ilyenek a jótündérek,
a szívükben jó lakik.

– Visszaszerzem foltjaidat,
amit a hó lemosott –
varázspálcát szedett elő,
s varázslatához fogott!
– Ám foltjaid addig élnek,
ameddig csak jót teszel,
amíg csak egy morcos ember
legjobb barátja leszel.
Csiszolgatod az ő kedvét,
szeretetre tanítod,
amikor épp búslakodna,
akkor jól felvidítod.

– Vállalod a megbízatást?
Nem lesz könnyű feladat,
de amíg e munkát végzed,
minden foltod megmarad!
És a kutya megígérte,
hogy hűséges barát lesz,
gazdájáért – foltjaiért –
mindenféle csodát tesz.
Úgy is lett, s e naptól kezdve
házőrző lett belőle,
szeretete, gazdájának
komor szívét beszőtte.

Az tudott már mosolyogni,
és a kutyán nevetni,
mert a kutya bolondozott,
bohóc is tudott lenni.
Ám nem csak a vidámságot
csalogatta ő elő,
a szeretet többre képes,
valami csodás erő.

Tanította a gazdáját,
a társát megbecsülni,
másokkal is kedveskedve,
közelükbe kerülni.
Így sikerült barátokat,
új társakat találni,
és egy morcos, bús emberből,
egy vidámat csinálni.

A kutyus meg foltos maradt,
őket büszkén viselte,
rajongott a gazdájáért,
ráirányult figyelme.
Többet kapott a tündértől,
mi foltjánál többet ért:
Hálás volt, mert szerethetett,
és a szíve, szívhez ért…