Skip to content

Tamkó Sirató Károly: Kottentotta

    Kottentotta

    Messze, messze Afrikában,
    a Zámbézi folyó partján
    élt egy apró Hottentotta.
    Kinn játszott a folyóparton,
    sziklák között a homokba.
    Talált egy különös követ…
    – Mi lehet ez?… – latolgatta,
    latolgatta,
    fontolgatta
    az apró kis hottentotta;

    Arra ballag Öregapó
    A legbölcsebb hottentotta.

    Hozzárohan,
    megkérdezi:

    – Öregapó!
    Mi ez a kő?
    Itt találtam a homokban.

    Nézi, nézi Öregap,
    a legbölcsebb hottentotta:
    – Mi ez a kő?
    Azt sem tudod?!
    Ide hallgass, édes fiam!

    Ez egy ős-kőkori fegyver!
    Egy szakóca.
    Egy marokkő!
    Lehet harmincezer éves…
    Egyik ősöd pattentotta!

    Bámul a kis hottentotta…
    Kezében az ős szakóca,
    lehet harmincezer éves,
    egyik őse pattentotta…
    Ám éppen kezébe illik.
    Harcol vele. Csapkod. Vagdos.
    Csillog-villog, mint a szikra.

    Öregapó!
    Bölcsek bölcse!
    Te legnagyobb hottentotta!
    Pattints nekem még egy ilyet…
    …ide a másik markomba!

    – Hogy még egy ilyet pattintsak?…
    Hová gondolsz édes fiam?!
    Messzi múlté ez az ipar…
    Hát hol élsz te?
    Más divat jár Afrikában!
    Hát nem tudod,
    réges-régen nem élünk már
    a Pattintott Kőkorszakban!

    – Hát hol élünk? Öregapó!

    Hogy hol élünk?
    Ide figyelj:
    a – Kattintott Fénykorszakban!

    Imígyen szólt Öregapó,
    a legbölcsebb hottentotta.
    És mivelhogy alkonyodott,
    s éj szállt volna
    a
    bungalóra
    (nyelvével egy nagyot csettint!)
    s a villanyt
    fel
    – kattentotta!

     

    Pin It on Pinterest