Híres-nevezetes múzeum Párizsban a Louvre. Szép képeket, szobrokat, régi korokból fennmaradt tárgyakat őriznek benne. Jól teszik, mert a szépség és a régiség egyformán tiszteletre méltó. A Louvre-múzeum tömérdek nagyszerű régisége közt van egy ütött-kopott márványtábla. Több helyen töredezett is, de azért tisztán látható rajta az egykorú faragvány. Két fiatal lány áll egymással szemközt, kezükben egy-egy szál virág. Gyönyörű teremtések: az ókori Görögország ifjúkorában voltak ők is ifjak. Azt mondják, az volt a tökéletes szépség kora. A szobrász, aki arcukat és alakjukat megörökítette, oldalnézetben ábrázolta őket, amint lótuszvirágot nyújtanak egymásnak. A lótuszt hajdan szent növénynek tisztelték. Azt tartották, hogy aki kék virágkelyhének illatát beleheli, az elfelejti az élet minden búját-baját.

A francia tudósokat erősen foglalkoztatta a ez a márványtábla. Pegamenbe, borjú- és disznóbőrbe kötött sok-sok könyvet tanulmányoztak át, hogy megtudják, miért tart kezében virágot a két szép fiatal leány. De hiába dolgoztak szakadatlanul, úgyhogy egészen beleizzadtak, belesápadtak a sok töprengésbe, képtelenek voltak rájönni a dolog nyitjára.

Ami a tudósoknak nem sikerült, azt a kis Susanne egykettőre kitalálta.

Édesapja egyszer elvitte őt a Louvre-ba, ahol éppen valami dolga volt. Susanne álmélkodva nézte a kiállított ókori emlékeket. Látott régi istenszobrokat. Egyiknek karja, másiknak lába nem volt, harmadiknak a feje hiányzott.

„Ejha – gondolta magában  – , ezek itt a felnőtt emberek babái! Amint látom, a felnőttek ugyanúgy eltörik a babáikat, mint a kislányok.”

De mikor a két fiatal lány elé került, akik virágszálat tartottak a kezükben, csókot dobott feléjük, annyira megtetszett neki.

A papája azt kérdezte tőle:

-Mit gondolsz, miért adnak ezek egymásnak virágot?

Susanne rögtön megfelelt:

-Szerencsét kívánnak egymás születésnapjára.

Aztán kicsit elgondolkozott, és hozzátette:

-Ugyanaznap van a születésnapjuk, egész egyforma nagyok mind a ketten, és virággal kedveskednek egymásnak. Úgy lenne helyes, ha a jó barátnők születésnapja mindig egybeesne.

Susanne most távolvan a Louvre-tól és a régi márványoktól. A madarak és virágok hazájában tanyázik. Vígan barangol a mezőn, a fák árnyékában, a tiszta tavaszi napsütésben. A rét füvében játszadozik, aminél nincs szebb játék. Eszébe jut, hogy ma van Jacqueline barátnőjének a születésnapja. Szed is mindjárt egy csokor virágot, elviszi Jacqueline-nak, s szép puszi kíséretében odaadja neki.