Skip to content

Hintó, hal, palota (török népmese)

    Hintó, hal, palota

    Naszreddin Hodzsa a piacon álldogált két barátjával. Egyszer csak megállt mellettük egy díszes hintó, és kiszállt belőle a nagyvezír.

    Felmérte a három férfi szegényes ruházatát, majd megszólalt:
    – Jókedvemben vagyok, halljátok-e? Ezért mindannyiótoknak teljesítem egy kívánságát. Ki vele, mi legyen az!
    – Szeretném, ha saját palotám volna! – mondta Naszreddin egyik barátja.
    – Meglesz! – biccentett a nagyvezír.
    – Én meg díszes hintóra vágyom, olyanra, mint a tiéd! – hangzott a má­sik barát kívánsága.
    – Meglesz! – ígérte a nagyvezír.
    – Én csak egy heringet szeretnék – szólt a Hodzsa szerényen.
    – Hozzatok neki egyet – intett embereinek a nagyvezír, és továbbment.
    – Elment az eszed? – támadtak Hodzsára a barátai. – Talán soha nem lesz több ilyen alkalom, és erre te eladod a szerencsédet egy vacak halért!
    – Balgák vagytok és álmodozók! – feddte őket szelíden Naszreddin.

    – A nagyvezír sem palotát, sem hintót ajándékozni nem lesz bolond. De az én halamat lám, ott hozzák, így amit kértem, meg is kapom.

    Pin It on Pinterest