Hintó, hal, palota (török népmese)

Hintó, hal, palota
[Total: 0    Average: 0/5]

Naszreddin Hodzsa a piacon álldogált két barátjával. Egyszer csak megállt mellettük egy díszes hintó, és kiszállt belőle a nagyvezír.

Felmérte a három férfi szegényes ruházatát, majd megszólalt:
– Jókedvemben vagyok, halljátok-e? Ezért mindannyiótoknak teljesítem egy kívánságát. Ki vele, mi legyen az!
– Szeretném, ha saját palotám volna! – mondta Naszreddin egyik barátja.
– Meglesz! – biccentett a nagyvezír.
– Én meg díszes hintóra vágyom, olyanra, mint a tiéd! – hangzott a má­sik barát kívánsága.
– Meglesz! – ígérte a nagyvezír.
– Én csak egy heringet szeretnék – szólt a Hodzsa szerényen.
– Hozzatok neki egyet – intett embereinek a nagyvezír, és továbbment.
– Elment az eszed? – támadtak Hodzsára a barátai. – Talán soha nem lesz több ilyen alkalom, és erre te eladod a szerencsédet egy vacak halért!
– Balgák vagytok és álmodozók! – feddte őket szelíden Naszreddin.

– A nagyvezír sem palotát, sem hintót ajándékozni nem lesz bolond. De az én halamat lám, ott hozzák, így amit kértem, meg is kapom.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük