Skip to content

Grimm: Csillagtallérok

    Csillagtallérok

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis leány. Ennek a kis leánynak nem volt sem apja, sem anyja s olyan szegényül maradt ezen a világon, akár csak a templom egere. Nem volt bár egy házacskája, ahol lakjék, nem egy ágyacskája, hová lefeküdjék, nem volt egyebe csak a ruhája, annyi, amennyi a testén volt s csak egy darabka kenyere: egy könyörületes szívü ember adta azt is.

    Mit volt, mit nem tenni, elindult a kis leányka, hátha megsegíti a jó Isten. Amint ment, mendegélt a réten, szembe jő vele egy szegény ember s kéri könyörögve:

    – Te jó kis lány, adj ennem, három napja, hogy egy falást sem ettem.

    A kis lány egy szempillantásig sem gondolkozott, a kenyerét oda adta a szegény embernek.

    – Áldjon meg az Isten, hálálkodott a szegény ember, s ment tovább.

    Ment a kis lány is s im szembe jő vele egy gyermek, sír keservesen s könyörögve kéri:

    – Adj nekem valamit, amivel befödjem a fejemet, mert úgy fázik a fejem!

    A kis lány szónélkül odaadta a kalapját.

    Tovább ment, mendegélt, ismét szembe jő vele egy gyermek, akinek a testén egy szál ruha sem volt. Nem is várta, hogy kérjen, nekiadta a kabátocskáját. Aztán beért az erdőbe. Éppen esteledett alkonyodott s hát jő szembe vele egy gyermek s kérte, hogy adja neki az ingecskéjét, mert különben megveszi az Isten hidege.

    Mondta magában a kis lány:

    – Ugy is sötét van, nem lát senki, odaadhatod az ingedet.

    Oda is adta.

    Most már csakugyan semmije sem volt. Igy állt, álldogált egy helyben, feltekintett a csillagos égre, nagyot fohászkodott s ím halljatok csudát! egymásután hullottak a csillagok, sűrün, mint a záporeső, s ahogy a földre értek, mind tiszta tejfehér tallérokká lettek. És lehullott az égből egy szép gyolcs ing is, olyan fehér s olyan finom, hogy az csupa csuda. A tallérokat szépen fölszedte s ettől fogva nem volt gondja többet: élt boldogan.

    Holnap a kis lány legyen a vendégetek.

    Pin It on Pinterest