Skip to content

Friedrich Schiller: A nő méltósága

    Friedrich schiller: A nő méltósága

    Tiszteld a nőket! ők szövik és fonják
    Földi sorsunkba a mennyei rózsát,
    Szövik a szerelem hű kötelét.
    Rajtuk a báj szűzi fátyola lengve,
    S élteti szent kezük egyre
    A nemes érzelem tiszta tüzét.

    Szűkek a vad férfivérnek
    A valóság gátjai,
    Lelke csak a szenvedélyek
    Tengerére szállna ki,
    Egyre messzebb űzi szomja,
    Szíve nyugtát nem leli,
    Messze bolygó csillagokba
    Csalják álma képei.

    Ámde varázsosan úgy megigézik:
    A szökevényt a jelenbe vezérlik
    Visszaterelve szemükkel a nők,
    Itt a honuk: megbújva szerényen,
    Élnek a szűkkörü otthon ölében,
    A természet hű lányai ők.

    Küzdelemre lett a férfi,
    Zord erővel zúzva jár,
    Vad haraggal tud csak élni,
    Nyugtot, enyhet nem talál;
    Mit teremtett összedúlja,
    Vágya sodra egyre nő,
    Mint ahogy kisarjadt újra
    A levágott hidrafő.

    Hirre, babérra a nő sose vágyott,
    Ő csak a percről szakaszt le virágot,
    Táplálja szorgosan és szeretőn,
    S dúsabb, szabadabb, bár kőbe zártabb,
    Mint az, a képzelet és a tudás nagy
    Titkai közt s egein lebegőn.

    Csak magának él a férfi,
    Nyers és büszke, keble jég,
    Szívvel nem tud érni,
    S elveszíti édenét;
    Lelket lelken nem cserélhet,
    Boldog könnyre nem fakad,
    Zord szívét a harcos élet
    Zordonabbra edzi csak.

    Ám, ahogy éri zefir puha ujja,
    Zeng az eolhárfának a húrja:
    A szelid asszonyi szív is olyan;
    Sajdul a lelke, ha látja a kínok
    Gyász-jelenéseit, és szeme csillog
    Mennyei gyönggyel harmatosan.

    Birtokán a férfinépnek
    Az erősebb joga áll:
    Kardot ránt a szkíta érvnek,
    És a perzsa szolga már.
    Nyers haraggal összecsapva
    dúlnak a vad ösztönök,
    S úr ott Erisz durva hangja,
    Honnan Kharisz elszökött.

    Ám szelid arcuk esdő mosolyával
    Jönnek a nők az erény jogarával,
    Hamvad előttük a láng, a viszály;
    S minden erő, noha dúlt dühe váltig,
    Nyájasan engedelemre juházik,
    És ami széthuzott, egybetalál.

    Pin It on Pinterest