Skip to content

La Fontaine: Egy holló, ki sast akart játszani

    Egy holló, ki sast akart játszani

    Egy sas fent a levegőben

    Repülvén, a zöld mezőben

    Egy kis fürge báránykát

    Vígan ugrándozni lát.

    Lesuhan és hevenyébe

    Orrát szegezi mellébe.

     

    Egy holló a víg lakozást

    A jó ízű falatozást

    Kíváncsian szemléli

    Magát körül nézkéli.

    ,,Azt én is megtehetem,

     

    Nincs nekem sastermetem?

    Nékem szinte mint annak

    Orrom s körmeim vannak.” ~

    Fogadja becsületére,

    Ő is szert tesz pecsenyére.

    Hogy ura legyen szavának,

     

    Egy ürüt néz ki magának,

    A juhnyájból, mely közel

    A buja fűben legel.

    Rá száll, bele kapaszkodik,

    S elragadni iparkodik.

    De nem bírván, ott maradt,

    S a fürtök közé ragadt.

    Körmei fogságba ejtik,

     

    A várt prédától elejtik.

    A juhász ezt észrevette,

    Körmeit kifejtegette.

    De esze veszett tettéért

    Maga túlbecsüléséért

    Méltóképp lakoltatá,

    Kalitkába záratá.

    Pin It on Pinterest