Skip to content

Devecsery László: Dani különös ötlete

    Dani különös ötlete

    Reggel jót nevettünk magunkon — és egymáson.  Olyanok voltunk, akár az óvodás bohócok, pedig mi nem is tettünk piros orrot magunkra.  Mégis pirult az orrunk.  Pirosra csípte a hideg.  Legközelebb nem hagyom magamat, visszacsípem, aztán majd meggondolja, hogy csipkedjen-e tovább…

    Amikor kinéztünk a csoportszoba ablakán, csodálkozva láttuk, hogy az udvar fáiról, pitty és potty, hullanak lefelé a levelek.  Szépek voltak, de sajnáltam őket.
    — Menjünk ki, óvó néni! — szólalt meg Kata.
    — Szedjünk szép leveleket! — kérte Nárcisz.
    Daninak furcsa ötlete támadt:
    — Ha minden levél lehullik, üresek lesznek a fák!  Menjünk, és ragasszuk vissza őket!  Én a fára is szívesen felmászom.
    — Kedves vagy, de semmi szükség rá.  A levelek minden ősszel lehullanak.  Tavasszal újak nőnek helyettük.  Nem bánom, kimehetünk, de előtte fel kell öltöznünk.  Mielőtt kimegyünk, beszélgessünk az öltözködésről!  Mit kell felvennünk?
    — Inget, nadrágot!
    — Pulóvert, kabátot!
    — Köszönöm, nagyon okosak vagytok, de a kislányok és a kisfiúk ruhája nem teljesen egyforma.  Kata blúzt vesz fel, Dani inget, Hajni szoknyát, Döme nadrágot.
    — Én is vehetek fel nadrágot! — húzta ki magát Hajni.
    — De én sohasem veszek fel szoknyát! —  vágott vissza Döme.
    — Nem is kell!  Van egy nép, skótoknak hívják őket, ott különleges alkalmakkor, ünnepeken, a férfiak is szoknyát vesznek magukra.
    — A lányok ruhája színesebb is! —  mondta okosan Soma.
    Nemhiába, az én uncsitesóm!
    — Azt mondtam az előbb, hogy a lányok és a fiúk nem egyformán öltözködnek.  Segítek két rövidke verssel.  Meg is tanulhatjuk.  Először a fiúkét mondom el:

    Alsónadrág, hosszúnadrág,
    ilyen az a fiús világ.
    Ing, pulóver legfelül,
    s hogyha a szél hegedül:
    felveszem a kabátom,
    a rossz időt nem bánom.Szandál, cipő, télen csizma:
    az én lábam mind elbírja.

    — Márta néni!  Márta néni!  A kislányok nem alsónadrágot hordanak! —  segített Virág.
    — Nem ám, figyeld csak a nektek szóló verset!

    Reggel jókor, fürgén kelek,
    oviba megy minden gyerek.Bugyit veszek, zoknit, szoknyát,
    blúzból is szép, színes formát.Nyáron szandál, ősszel cipő:
    nem tréfál meg a rossz idő.

    Télen sapkát, hozzá sálat:
    megnézem a ruhatárat.

    Hóviharban, hideg szélben:
    csizmában a lábam nékem.

    — Sapkát kislányok és kisfiúk is viselnek.  Megvédi a fejünket a hidegtől:

    Siet az ősz hideg széllel,
    sustorog a sok kéménnyel.
    Sapkát teszek fejemre,
    mert vágyom a melegre.

    —  Ti is tegyetek sapkát a fejetekre, s kabátot és kinti cipőt is veszünk magunkra.  Gyorsan felöltözünk, azután gyűjtünk gyönyörű leveleket.  Segítek az öltözködésnél.
    Így is történt.  Hipp és hopp, a mi óvó nénink nem-csak okos, ügyes is, az ő segítségével fürgén felöltöztünk. Közben azt is észrevettem, hogy Dani (biztos, ami biztos) ragasztót csúsztatott a zsebébe.
    Odaálltunk a legnagyobb fa alá.  Hullottak ránk a levelek.  Megpróbáltuk a levegőben elkapni őket.  Néha sikerült.

    Dani egy másik fa alatt álldogált.  Háttal nekünk.  Lehajolt, felkapott egy levelet.  Körülnézett.  A zsebébe nyúlt.  Biztosan a ragasztót vette ki… Körülnézett.  Csinált valamit, majd a levelet a fa ágához szorította.  Körülnézett.  A levél várt egy picit, aztán leesett a földre.  Gyorsan lehajolt érte, nézegette.  Körülnézett.  Ismét a zsebébe nyúlt.  Biztosan ragasztót kent rá.  Ismét próbálkozott.  A színes őszi levél lehullott a földre.  Körülnézett. Már mindenki őt figyelte.  Odamentünk hozzá.

    — Danikám, felesleges munkát végzel!  Ez a természet rendje.  Ezeket a fákat éppen azért nevezik lombhullatónak, mert ősszel lehullanak róluk a levelek.  Emlékszel?  Odabent már mondtam: tavasszal, amikor megint napsütés lesz, és kellemes meleg fogad bennünket idekint, rügyeznek a fák…
    — …és új levelek nőnek belőlük a fák ágaira — segített az óvó néninek Nárcisz.

    Erre aztán Dani is megnyugodott.

    Szép sárga, barna, piros — ahogy az óvó néni mondta: — színes leveleket gyűjtöttünk.  Odabent vázába tettük őket.  Néhányat papírra ragasztottunk.  Dani különösen élvezte…

    Márta néni megdicsért bennünket, amiért ilyen ügyesek voltunk.  Mi is büszkén néztük a falon lévő levélképeket.  Az óvó néni a jelünket is odarajzolta. Délután majd megmutatom az anyukámnak.

    Pin It on Pinterest