Skip to content

Pálmai Miklós: Cirmi nagy kalandja

    Cirmi nagy kalandja

    Volt egyszer egy udvar valaha valahol,
    Ott történt az eset, melyről e mese szól.
    Élt ott egy kiscica, Cirmi volt a neve.
    Anyja az udvarban gyakran sétált vele.
    Tanítgatta, s Cirmi sok-sok újat látott,
    Kíváncsin fedezte fel a nagyvilágot.

    Ámde mihez támadt kedve egy szép napon?
    Magában szeretne járni az udvaron!
    S míg kemencesutban az anyja szunyókált,
    Ő addig csendesen az ajtón kisétált.
    Így, hogy egyedül volt, de nagy lett a világ!
    Sokkal izgalmasabb! Bátran lépdelt tovább.

    Meglátja a kakas: – „Hová mégy magadban?
    Kicsi vagy, eltévedsz itt, a nagy udvarban!
    Menj vissza, ne kelljen mamádnak keresni,
    Mert így nem fogsz neki örömet szerezni!”
    Azzal tovább lépdelt, Cirmi meg ott maradt,
    S elkezdett ébredni benne egy gondolat:
    „Örömet szerezni! Az bizony jó lenne.

    De mi az az öröm?” – Nem volt biztos benne.
    Arra jött egy kacsa. Megkérdezte tőle: „Kérlek,miazöröm? Mondd, mit tudsz felőle?”
    „Mi az öröm? Háp-háp… Jó kérdés, valóban.
    Nincs nagyobb öröm, mint… úszkálni a tóban!”
    Cirmi elkomorult erre egy perc alatt:
    „Hogy vigyek haza a mamámnak egy tavat?”
    „Ne higgy a kacsának!” – hallá Bodri hangját.
    „A legnagyobb öröm: szolgálni a gazdát!

    Jutalmat ad érte! Én csak annyit mondok:
    Vigyél a mamádnak egy nagy velőscsontot!”
    Odaszaladt egy tyúk: – „Ugyan, az mind semmi!
    A legnagyobb öröm: gilisztára lelni!
    Földből kihúzod, a többiek csodálnak!
    Fogjak neked egyet? Vidd el a mamádnak!”
    Odajött egy malac, kezdte magyarázni:

    „A legnagyobb öröm: sárban dagonyázni!”
    Be sem fejezhette, megszólalt a tehén:
    „Senki sem ismeri az örömet, csak én!
    Nincs jobb, mint a réten friss füvet legelni,
    Kérődzni, és este jó sokat tejelni!”

    „Ugyan már, a réten gyorsan vágtatni jó!
    Széllel versenyezni!” – szólt közbe a csikó.
    Visszatért a kakas, lezárta a vitát:
    „Ne vezessétek már félre ezt a cicát!
    A legnagyobb öröm: szemétdombra lelni,
    És hajnalban rajta zengőn énekelni!”
    „Mi lehet az öröm? Már magam sem értem” –
    Szólt Cirmi, – „holnap a mamámtól megkérdem.
    Addig is köszönöm segítségeteket.

    Nagyon elfáradtam, most már hazamegyek.”
    Azzal sarkon fordult, futott a szobába,
    Ahol a kényelmes kemencesut várta.
    Meglátta az anyja: – „Hol voltál, te gyerek?
    Aggódtam, nem tudtam, merre keresselek.

    Most már pihenj egyet. De jó, hogy meglettél!
    Az a fő, hogy végül örömet szereztél.”
    Cirmi hízelgőn az anyjához bújt szépen,
    Álmos fáradtság ült záródó szemében.
    Arra gondolt még, hogy kezdett szenderegni:
    „De jó a mamának örömetszerezni!”

    Pin It on Pinterest